Talán az idén, talán még az előző évben ismerkedtem meg Norbival. Annyit érdemes tudni róla, hogy igen szereti a veteránokat, van is neki szépen felújított darab otthon, nem egy és nem is kettő. Adott típuson belüli tudása és elhivatottsága irigylésre méltó. Ismeretségünk a feleségéhez köthető, akinek nagyon szeretne egy narancs színű kúpos kispolszkit ajándékozni, természetesen veterán vizsgával, hogy ne lógjon ki a család flottából. Néha küldött egy-egy használtautós linket, de többnyire problémás autók voltak az eladás alanyai, amikkel feleslegesen sok lett volna a munka. Aztán kaptam a szokásos automata értesítőt egy 1979-es születésű darabról, amit azonnal továbbítottam is Norbinak, hiszen képekről ígéretesnek tűnt. Ő ekkor külföldön tartózkodott, de a család megnézte és vásárlásra alkalmasnak találták, így innentől nem volt visszaút.

Szemrevételezés után az autó valóban nagyon jó állapotúnak tűnt, gyakorlatilag csak a héj egy részét kell rajta cserélni, a padlólemez, a doblemezek, a kormánymű lemeze és a futómű bekötési pontok is mind tökéletesek, igazán jó alaphoz sikerült hozzájutni és ezzel most nem magamat akarom dicsérni. 

Kisautó tréleren került fel Pestre, de a szétszedésre csak pár hónapos pihentetés után kerülhetett sor. Ez a művelet gyorsan ment és továbbra is nagyon jó vételnek tűnt a kocsi, semmi komolyabb stikli nem derült ki a bontás során. Pár érdekes taknyolás emelte a hangulatunkat, de semmi durva hiba. Ezután egy hosszas helyben toporgás következett. Részemről építkezés miatt hanyagolódott a projekt, KG pedig a lábával intézett magának némi felmentést, így letakarva szomorkodott a vas a homokfúvósnál. Igyekeztem némi haladást eszközölni a kevés szabadidőmben, így lett szétszedve a motor, ami a szelepfedél levétele után nem volt túl biztató, ellenben a forgattyús részben mégis minden roppant megkímélt. Magát a blokköntvényt igazi élmény volt pucolni, sehol nem volt letapadva a mocsok, benzinre könnyedén oldódott az évtizedes olajsár. Csoportosítás után az alkatrészek nagy része mehetett homokszórásra, porfestésre, galvanizálásra. Gyöngyözésre még nem került sor, mert a blokkban pár menet rakoncátlankodott és azokat először tegyék csak rendbe a gépműhelyben.

Homokszórós türelme kezdett elfogyni, KG is lábra tudott már állni, így megkezdődhetett a nyiszatolás. Hentes munkával megkurtítottuk a sárvédőket, hogy a külső doblemezekhez könnyen hozzáférjen a szórópisztoly. Homlokfalon volt némi tanakodás, végül a sokszori szemrevételezés után inkább a csere mellett döntöttünk. Időjárás ezúttal is velünk volt, így a decemberi időpont ellenére is száraz időnk volt a szórás után, semmi sem akadályozta a fillerezést és a trélerezést a lakatoshoz. Ferkó január végére ígérte a bódét, de olyan még sosem volt, hogy egy időpontot fixen tartson, így ettől nem félek. :) Tél végére szeretném, ha lenne egy kész motor és váltó, illetve a holt szezonban jut majd idő az eredeti alkatrészek elpucolására és a rendszerezésre is. Nem lesz sétagalopp a dolog, de remélhetőleg sikerrel megbirkózunk a feladattal és szép kisautó válik belőle, ami büszkén és megérdemelten viselheti a veterán rendszámot. 

Saját házam tájáról említést érdemel, hogy sikerült szereznem még egy Bambino burkolatos motort, amiről azt hittem, hogy sokkal könnyebb lesz a Panda hengerfejhez illeszteni, mint a normál gyárit. A dolog pikantériája, hogy az eladót már régebbről ismertem, de első találkozásunk alkalmával hallani sem akart az eladásról. :) Könnyebb illesztés totális hülyeség, ha az ember nem akarja roncsolni a burkolatot. Magam részéről nagyobb értéknek tartom a burkolatot, mint a hengerfejet, így semmiképpen nem fogok a lemezből vágni, majd alakítom hozzá a hengerfejet. Mondanom sem kell, hogy igényesen megoldani így a nehezebb. 

Évekkel ezelőtt szinte alig voltak 126-os modellek, akkor volt is siránkozás emiatt a fórumon. Estetykán kívül szinte csak a Polsitil gyártott 126-osokat és azok sem voltak gyakoriak itthon, így minden darab gyorsan talált magának gazdát. A visszaemlékezés apropóját az adja, hogy gyakorlatilag egy hónapon belül sikerült három olasz modellt is szereznem, amiből egy teljesen ismeretlen volt eddig számomra. Az 1:43-as Polsitil viszonylag elterjedt darab, de ennyire szép állapotú nem gyakori. Az 1:24-es talán a legnagyobb modell, amit ebből a típusból valaha kiadtak. Igen ritka, így még ebben a lepukkant állapotában is harc volt érte, ebayen pedig ötvenezer körül mennek a tökéletes állapotú példányok belőle. A harmadik darab papíron 1:42-es és elég Kinder tojás kaliberű a kidolgozása, de százhuszonhatos, így számomra mindenképpen instant get. 

Piros kisautónak vittem lengyel rendszámot a Lengyel Intézetbe és ezúttal a Vasárnapi Blikk közölt róla egy képet. Más infó nincs vele kapcsolatban, nem is nagyon lehet. :) Emberek szeretik és biztosan jól is érzi magát a galériában.

Narancson aktuálissá vált a műszaki frissítése, amit ezúttal is Lepoékra bíztam. Nagy gond továbbra sem volt vele, csak a hátsó gátlók fáradnak el lassan, illetve a fék most nem volt annyira jó, mint múltkor. Talpam szerint most jobb a fékerőm, mint két éve, de a műszer nem ezt mondta. Örömet a régen elveszettnek vélt 17-es villáskulcsom jelentett, amit az aknából vizsgálódva találtak meg a srácok. Mondták, hogy melyik alkatrészen lógott, de elfelejtettem. Kuplungot nem állítottam, az tuti. :) Kürt régóta rapszodikusan működött, így lecseréltem egy kipucolt és galvanizált, de FL-ből származó darabra, így már igazi pócki hangon dudálunk. :) 

Itt kezdődött és itt még nem tolattam le a visszapillantómat. :)

Sok új alkatrészt vettünk már hozzá.

Átlagosan jó állag.

Gyárilag beépített kupak.

Gyönyörű részlet. 

Igénytelen részlet.

Vicces részlet.

Szinte teljesen kipucolva a bódé. 

Mosás után.

Itt még nem bíztam az általános jó állapotban.

:(

Darázsfészek a turbinaház alatt. 

Elmosott alkatrészek.

Ilyet sem láttam még élőben. 

Fogyatkozik.

Legrosszabb állapotú részlet. 

Végül lekerült a homlokfal is.

Elkészült alkatrészek.

Óvatosan szórt külső palást.

Homokszórt csomagtér.

Homokszórt motortér.

Ez nem egy holland oldalról töltött kép. 

"Csodálatos" festés.

Egészen részletes motortér.

Két olasz.

1:43 és 1:42.

Fényvédő.

Roppant hasznos extra.

Shell ezt ajánlja.

Friss vizsga és a megtalált villáskulcs.

Életem első szétszedett és felújított kürtje. És szól! :)

Határozottan szebb a kocka lengyel.