Két éves múlt a garázs projekt és még mindig nincsen kész, de a leköltözés megtörtént. :)

Időrendben a villanyszerelők voltak soron, illetve lettek volna. Megtapasztalhattunk némi linkséget, hitegetést és szarban hagyást, ami miatt az évre tervezett többi feladat mind borult. Ekkor jött az isteni szikra, hogy ex-sógor villanyszerelő, ráadásul az élet minden egyéb területén is alapos, így ő lesz a megfelelő ember. Bubi hibátlanul megoldotta a feladatot, hősiesen viselte a folyamatosan eszünkbe jutó ötleteket. Párhuzamosan a villanyszereléssel elkezdtük az üvegtéglázást, ami szintén embert próbáló munka volt a korai sötétedés és az erős hidegek miatt. Raul haverommal férfiasan dacoltunk a körülményekkel, így pár napi munkával készen lett az üvegfal. 

A borult ütemterv ellenére úgy döntött a családi kupaktanács, hogy decemberben is bevállaljuk a vakolást. Ma már nem biztos, hogy ugyanígy döntenénk, de akkor nagyon ki akartam költözni a bérleményből, így inkább a vas további ütése mellé került az iksz. Gépi vakolókra bíztuk a feladatot, de minden létező elemmel szoptunk, amivel lehetett. A csúszás miatt a vakolóanyag kezdett beállni, szitálással lehetett megmenteni, a vízcső folyamatosan lefagyott, próbáltuk a talajtól elemelni a csöveket, de sokkal jobb így sem lett. Valami technikai jellegű gond is jelentkezett, de erre pontosan már nem emlékszem, talán a háromfázisú aggregátorral volt valami, de ez megoldódott. Legnagyobb hiba az egyik falon használt, túlégetett tégla volt, amiről gyakorlatilag lefolyt a vakolat, illetve a maszkolásom gyengesége keserítette az életünket, ami folyamatosan hullott le, ahogy nehezedett rá a permetezett vakolat. Egyértelműen ez volt a mélypont, itt közel volt a mécses eltörése, hogy ennyi szenvedés és pénz után egy szar lesz az egész. Srácok küzdöttek egy emberfelettit, így nem csúnya a végeredmény, de nem is lett olyan hibátlanul szép, mint amit a technikával el lehet érni. A hidegek miatt folyamatosan fűtöttük mindkét légteret, hogy legyen esélye száradni a vakolatnak és tudjanak jönni a kapuszerelők. Műhely részbe egy fatüzelésű kandallót vettünk, a garázs oldalon egy sziesztával igyekeztünk meleget csinálni, ami kevéssé gazdaságos megoldás, de arra az oldalra nem terveztünk telepített fűtést. Tizenöt gázpalack egészen biztosan elfogyott, mire érdemi száradást lehetett elkönyvelni, de a vakolat prioritást élvezett. 

Kapusok munkája felüdülés volt az eddigiek után. Semmi saját kezű munka, ott sem kellett lennem, csak utalni és fogadni a fényképeket a fejlődésről. A fűtés ezután is folytatódott, mert a falak még mindig nem száradtak ki teljesen. Folyamatos szellőztetés mellett addig fűtöttünk, ameddig az új kapukon nem volt páralecsapódás. 

Januárban már csak szellőztetve volt, hogy eljussunk a nagy naphoz, azaz a költözéshez. Az alkatrészeket, dobozokat folyamatosan hordtam le, így nem volt megterhelő a váltás. Év elejére csak az autók elhozatala maradt, amiben Balázs volt nagy segítségemre. Csajosé egyből Vinczyhez ment, hogy ki legyenek javítva rajta a lakatolási hibák (ez egy külön történet), majd jöhetett a 82-es, végül a kék. Elemér lábon jutott le, mert rá egy héttel már príma száraz idő volt, így nyári gumikon sem éreztem, hogy közveszélyt okoznék.

Tavasz az erőgyűjtés és a rendezkedés jegyében telt, míg a nyár közepére a falhúzó brigád töredék része vert tanyát a kertben, garázsbontás céljából. Vegyes érzelmekkel, de nagy elánnal lebontottuk az amúgy jó állapotban lévő épületet. Némi tetrises rutinnal el is tudtuk rejteni egy konténerbe. Az alapot és a többi feleslegesnek vélt építményt már gép bontotta, így maradt időnk Sanyi Swiftjével foglalatoskodni. Köszönet Cincinnek és Sanyinak a bontásért! 

Az évszak végére eltűnt a régi medence, a komposzt és a többi, kevéssé fenszi épület. Telek közepére került egy mocsok hosszú és nem kevéssé széles túrás, mely az út alapja hivatott lenni. Gépek jöttek, gépek mentek és ismét csatatér lett a kert. Hol mélységek, hol magasságok, de mindegyiknek volt volt valami hivatása a végcél érdekében. Megszaporodtak a saját erős munkák: zsalukövek depózása, kábelek csőbe húzása és elhelyezése az út alatt, főkábel földbe ásása, de azért meg nem kellett szakadni. Malőr természetesen megint volt, ezúttal az építőanyag hiánya volt a hátráltató tényező. Egész egyszerűen nem lehet olyan térkövet kapni, amilyennel a ház környezete is le van rakva. Október végére volt ígéretünk, arra az időpontra datálódott az újabb mulatság számomra, mert a ház előtti részt magamra vállaltam, hogy átrendezem. Egyrészt más formátumban lesznek lerakva a kövek, másrészt a fonákjukra is lesznek fordítva, mert a folyamatosan nedves részük újszerűen tiszta, így nem lesz eltérés az új térkőhöz képest. Végül novemberre érkezett meg a térkő, így ezúttal is dolgoztak a szakemberek az utolsó hónapban. :) Summa summarum, a hónap közepén letették a lantot, így az idei karácsony már egy viszonylag rendezett kert látványával ünnepelhetjük. :)

Nincs más hátra, mint a képek. :)

Itt még szűz. 
Hirtelen kellett Ytong és hungarocell. :)

Elfagyott ujjakkal toltuk, néha késő estig.Hangulatfelelős.

Maszkolásom gyengének bizonyult. 

Fagymentesítés.

Viszlát! :(

Így is bejutottam.

Majdnem összejött négyszáz kiló.

Erre az évre kész.