Utolsó kommentek

  • ogy: Valóban jó alapot sikerült szerezni, anno még próbáltuk is lebeszélni a szétszedésről. :) Erre a ... (2013.01.30. 09:38) 1979
  • Zotyó: Szép ez a 79-es gépezet. Szinte tökéletes alap egy ilyen felújításhoz. Sok sikert hozzá! :) Mikorr... (2013.01.29. 21:55) 1979
  • ogy: @n_o_r_b_e_r_t_o: Igyekszem gyakrabban, kedvem is van most hozzá. Megszámoltam az egy évre jutó... (2012.11.28. 10:36) Megújulás!?
  • n_o_r_b_e_r_t_o: Na végre! Illett már írni. :) (2012.11.28. 08:50) Megújulás!?
  • ogy: @KeMa: :) A felsorolt kettőből bármelyik megfelelne. Ne legyen barnákkal fertőzött és ne legyen l... (2012.06.28. 09:59) Nesze neked tuning motor.
  • Utolsó 20

Polski Fiat 126 felújítás

Blogom célja elsősorban Kisautóm (Polski Fiat 126) felújítási munkáinak a dokumentálása, illetve azok számára nyilvánossá tétele, akik hasonlóban gondolkodnak. Természetesen a másik két autóval (fehér Kispolszki és egy Swift) és egyéb szereléssel kapcsolatos eseményeket is dokumentálom.

2014.03.10. 19:21 ogy

Ötödik sebesség

Sosem vágytam rá igazán és pontosan nem is tudom, hogy miről fogok írni, de éppen ráérek és van kedvem firkantani, így megpróbálok összeütni valamit. Posztom tárgya egy átalakító szett lesz, mely annyira jutányos áron volt hirdetve, hogy nem bírtam nem megvenni. Anno a kezdetek kezdetén 300.000 körül lehetett utólagos ötödik sebességet venni fityóba, de sankonak hála már a töredékéért elérhető, így pár óra töprengés és számolgatás után már repült is az éterben a szett ára Borsodba. 

Vásárlás előtt sokat osztottam és szoroztam és az én használati módomnak (többnyire találkozók és hosszú utak) tökéletesen megfelel ez az áttétel (35/26) a gyári diffivel. Természetesen nem a magasabb utazósebesség, hanem az alacsonyabb működési fordulatszám a cél, ezzel is kímélve a motort és talán a fogyasztás is érezhetően javulni fog. Számításaim szerint az én kerékméretemmel és átlagos utazási sebességemmel számolva a fordulatszám 3790-ről 3225-re fog csökkenni, ami viszonylag szignifikáns különbséget jelent.

Csomag pár aprósággal kiegészítve megérkezett, így a hosszas ismerkedés után ideje volt a tettek mezejére lépni. Féltem a motor kiszerelésétől, mert mind a motorra, mind a fényezésre vigyázni kell, de elég ügyesen sikerült kiszednem és visszafelé még könnyebben fog menni, mert a kipufogó lekerült és csak a beszerelt erőforrásra fogom felszerelni.

Az új váltófedelet gyöngyöztettem, hogy ne üssön el az egység többi részétől és felkerültek rá a galvanizált aprólékok is. A szerelés némi töprengést okozott, de Sanyi telefonos segítségével összeállt a kép, igaz ekkor még nem tudtam, hogy villák kiszereléskor alapvető hibát vétettem. :) Sajnos a fedél és a kiválasztó villa sem tökéletesen méretpontos, így nagyon sok felesleges méréssel és reszeléssel jár a folyamat, de hosszabb távon biztosan megéri most szöszmötölni ezekkel. 

Összeszerelés után kocsiba pakoltam a váltót és elvittem a közeli kútra lemosni, mert össze lett tapogva olajos kézzel és a harangban is állt rendesen a kuplung által széthordott por. Tisztítás után örömmel konstatáltam, hogy hasonlóan mutatós, mint amikor Lacival összeraktuk öt éve, így még mindig jó érzés ránézni. 

Nem maradt más, mint a beszerelés, ami szintén könnyen ment, a gömbcsuklók sem akadékoskodtak, a motor meg ezután már csak könnyed új gyakorlat. Overállt levéve, egy szál alsóban pattantam be a kocsiba és marha izgatott voltam, hiszen az első próba következett, igaz működőképes motor nélkül. Kicsit érces volt a váltási érzet, de meg volt minden fokozat, bekattant az ötödik és a rükverc is. Juppi! Egészen addig volt juppi, ameddig össze nem akadt valami a váltóban és sebességben nem maradt. Boldog egyértelműen nem voltam, de akkor már elég régóta voltam a garázsban és tapasztalatból tudom, hogy nem jó idegből tevékenykedni, így inkább összepakoltam és a hazafelé tartó séta során felhívtam Lacit és Sanyit, így hamar meg is lett a hiba. Sajnos a villák szerelésekor (I. és II. villájából köszörülni kell, az V. és R villája pedig új) teljesen elfeledkeztem a hátsó reteszelőkről, amik pont azt hivatottak megakadályozni, hogy egyszerre több fokozatba lehessen kapcsolni a váltót. Öröm az ürömben, hogy ez nem egy éles próba során derült ki, mert akkor az anyagi kár is tetemes lett volna.

Úgy gondoltam, kicsit jegelem a témát és majd a következő héten folytatom a dolgot, de másnap reggel már hajnalban felébredtem magamtól, mert nem hagyott nyugodni a dolog. Hideg fejjel fogtam a dologhoz, ami mindig meghozza a gyümölcsét, így olyan feleslegesnek tűnő dolgokkal is sikerült törődnöm, amiknek elsikkadási esélye igen magas volt. Magyarul lejavítottam az alvázon a fényezés leverődéseit, amik pont a váltó többszöri beszerelésekor keletkeztek. :) 

Váltó azóta újra egyben van, reteszelők is a helyén, de sajnos a beszerelésre már nem jutott idő. Holnap viszont egészen biztosan elnyeri végleges helyét, ahogyan a motor is.

Utóbbi egységen pár apróbb változtatást fogok eszközölni, illetve ezek jelentős része már múlt időben értendő. Kicseréltem az olajteknő tömítését, kapott új agyat az ékszíjtárcsa, lecseréltem a kicsit kemény Valeo kuplungot egy gyárira, de a legnagyobb változás egy új hengerfej lesz, mert a régin nagyon zavaró volt a hegesztett javítás és picit csökkentünk az égéstér térfogatán is. 

 Az már bizonyos, hogy a nemzeti ünnepre nem lesz járóképes a kocsi, de az azt követő héten mindenképpen jó lenne frissíteni a posztot, bár az sem kizárt, hogy egy új bejegyzés fog születni, mert a sárga motor és a hétszázas kapcsán is megmozdult az állóvíz. 

Ui.: azóta már benn van az egész hajtáslánc és egyelőre minden stimmel. Elég sok percet fecséreltem el az életemből, hogy ötödikbe kapcsoljak egy működésképtelen kispolszkiban. Természetesen ezúttal is alsógatyában. :) 

DSC09142.JPG

Nem gondoltam, hogy valaha önszántamból ki fogom szedni. 

 

DSC09161.JPG

DSC09165.JPG

Itt állt össze a kép teljesen. Illetve ekkor még azt hittem. :)

 

DSC09183.JPG

Egyik vissza nem alakítható módosítás a gyárihoz képest.

 

DSC09187.JPG

Instant get.

 

DSC09203.JPG

Motor is le lett mosva.

 

DSC09265.JPG

Több apró és pár nagyobb módosítás is történt az erőforráson.

 

DSC09271.JPG

Hülye voltam, megérdemeltem. :)

 

DSC09275.JPG

Nagyjából ennyi jött ki.

 

Szólj hozzá!


2013.08.13. 16:12 ogy

Kornik 2013

Megpróbálunk lendületben maradni, bár nem könnyű. 

Két éve vettünk részt egy kisebb lengyel találkozón, amit akkor életem legjobb autós rendezvényeként aposztrofáltam. Rohadt messze volt, hárman nyomorogtunk a kocsiban, de mégis hatalmas élmény volt. Hihetetlen társaság jött össze, így a profi szervezés mellett a sok-sok idióta kaland miatt is megfogadtuk, hogy két év múlva is megjelenünk. No meg erre ígéretet is tettünk a helyieknek, segget meg nem csinálunk a szánkból. :)

Ilyen előzmények tükrében úgy tűnt, hogy egész sokan vágunk neki az idei korniki találkozónak, de sokan mondták vissza a túrát, így az indulás hetének elején még csak mi (szudas és én) és egy Baleno (Dömi) tervezett menni. Végül csatlakoztak Robiék is, akiknek amúgy is illett, mert két éve is megjelentek.:)

Az útra sok szót nem fecsérelnék, rohadt messze van, rosszul is döntöttünk, hogy nem a pályát választottuk és a magam részéről egy alvás ki is maradt, mert csütörtökön reggel hétkor keltem és legközelebb szombat kora hajnalban kerültem ágyba. A péntek este sem indult valami jól, kevesebb volt az autó, mint két éve, fáradt is voltam és a hangulattal is valami hibázott, szóval volt baj rendesen. Aztán varázsütésre erőt nyertem, megjelentek az ismerős arcok és hirtelen minden megjavult, megjött a hangulat és valamikor hajnalban azon kaptam magam, hogy egyedül lézengek a kempingben, így nyugovóra tértem. :) Marcinék tartották velem sokáig a frontot, de nekik vissza kellett menniük Poznanba a másnapi verseny miatt.

Alvás nem sok volt, de a semminél több, így "frissen" ébredtünk, hogy a roppant korrekt reggeli után közösen átautózzunk a poznani Auchan (?) parkolójába, ahol különböző versenyek vártak minket. Természetesen mindenben részt vettünk, szudas papucsa áldozatul is esett a részeg szemüveges talicskázásnak, de legalább nem eredmény nélkül adta vérét és papucsát, hiszen az összes versenyszámban elhoztunk valamilyen helyezést. Kicsit szereltünk is a parkolóban, mert Dömi a szlalomon Pablo zöldjével indult és navigátorként erős végbélszél szagra lettem figyelmes, ami általában túltöltésre utal. Hamar lett multiméter és csere alkatrész, így gyógyultan indulhattunk a következő pontra. Dolog pikantériája, hogy Pablo 1974-es autójában ezelőtt pár órával robbant fel az akku, amit titokban kellett tartanunk, hogy ő ne idegeskedjen a verseny előtt. :)

Következő napirendi pont Kopras főhadiszállása volt, akiről Dömi már mesélt régebben. Évtizedek óta autókkal és motorokkal foglalkozik és igen jelentős mennyiségű járművet halmozott fel, amik elsősorban lengyel gyártmányok, de akadt német és amerikai is. Maga a műhely fantasztikus felépítésű és tisztaságú, minden porcikáján látszott, hogy ez az élete. Az emeleti társalgóban azonnal szemet szúrt többünknek két plüss kispolszki, első kérdésem természetesen az ára volt, de amikor Kasia tolmácsolta Kopras felé, hogy magyarok vagyunk, akkor nagy hirtelen a kezembe nyomta, hogy ez ajándék. Kopras telefonja volt a következő, ami rám lett bízva, a vonal túlsó végén egy magyar barátjával, akivel kedélyesen sikerült csacsognom hosszú perceken át. :) A plüssért roppant hálás vagyok, nagy kedvenc lett az első pillanattól. 

A nap legnagyobb dobásának a Maluch-trophy versenysorozat ígérkezett, ahol zárt pályán kispolszkiból épített versenyautók küzdöttek az elsőségért. Elcsíptünk pár kört a Kia Picantok hasonló sorozatából és megdöbbentő kanyarsebességeknek lehettünk szemtanúi. Egyértelmű, hogy a Kia kupa sem a bődületesen sok lóerőről szól, de azt nem gondoltuk volna, hogy a köridők közel ugyanolyanok, mint a számunkra legkedvesebb sorozatban. Szerencsére az étkezést gyorsan letudtuk szudassal, így nem maradtunk le a rajtról, ami frenetikus élmény volt, némelyik 50+ lóerő körüli pók azért igen meggyőzően megindul nulláról és amikor lendületből érkeztek a célegyenesbe, akkor a látvány és a hanghatás leírhatatlan volt. Pár fénykép és videó után gyorsan kerestünk egy kanyart a pályán, hogy ott is megnézzük a kisautókat, majd a bejárati felüljáróra is felmásztunk, de ott csak az utolsó kört kaptuk el, így fotó nem készült. Nem akartunk japán turisták lenni, először mindent szabad szemmel tapasztaltunk meg és csak utána kattintgattunk. :) Összességében egy örök élmény marad, külön öröm, hogy az általam régebben vezetett autó a kategóriájában harmadik lett.

Este a játékos versenyeké és a szolid iszogatásé volt a főszerep. Találkozók örök érvényű igazsága, hogy valami módon ruhát kell mosnom, mert ha magamat nem öntöm le, akkor megteszi más. :) 

Vasárnap reggel gyors reggelivel és korai starttal terveztünk, de a hatalmas eső keresztbe húzta a tervünket, így 11 körül tudtunk indulni, ami az álmoskönyv szerint nem sejtet korai érkezést. :( Visszafelé már pályáztunk és egy teljesen más útvonalat választottunk, ami sokkal inkább ültetett kocsikhoz volt illő. Kivételt természetesen a Martin utáni szakasz jelentett, ott szerintem még a XXII. században is az a keresztbordás szar lesz és szintén helyi sajátosság, hogy a szűk és kanyargós utaknál nincs semmilyen jelzés az út szélén, de még a felezővonalat is derogál felfesteni. Erősen fáradtan nem szerettem, de legalább ébren tartott. :)

Éjfél után ágyban voltunk, majd meghaltunk, de két év múlva ismét megyünk. Nem néztem meg pontosan, de 1800-nál több kilométert tudtunk le a hétvégén, ami új rekord a kékkel és ezúttal sem produkált semmilyen meghibásodást, de még fáradásnak sem volt jele. 

Az út egyetlen negatívuma, hogy a folyamatosan alakuló laprugó miatt, teljesen elmászott az első futómű geometriája, így két Yokohama elhalálozott, hiába voltam futóművesnél az út előtt. Persze ez az én hibám, nem frissen kovácsolt rugóval kellett volna elindulnom. :( Öröm az ürömben, hogy sikerült 2005-ös áron vennem négy vadi új Yokohamát és azóta a futómű is be van állítva. 

Ui.: nem kenyerem az ilyennel való dicsekedés, de jól esett, hogy egy lengyel találkozón sikerült elhozni a legszebb autó díjat. Köszönöm! 

DSC08246.JPGPihenő

DSC08248.JPGEmlékmű alkatrészekből

DSC08266.JPGStílusos csomagtartó

DSC08272.JPG

DSC08278.JPGRészeg szlalom FURIKKAL

DSC08284.JPG

DSC08287.JPG

DSC08288.JPG

DSC08291.JPGRégi ismerős

DSC08294.JPG:)

DSC08296.JPG

DSC08300.JPGStílusos társalgó

DSC08303.JPG

DSC08307.JPG

DSC08308.JPG

DSC08311.JPG

DSC08312.JPG

DSC08314.JPG

DSC08330.JPG

DSC08333.JPG

DSC08338.JPG

DSC08339.JPGRánéztünk a futóműre

DSC08340.JPG

DSC08345.JPG

DSC08341.JPG

DSC08346.JPG

DSC08348.JPG

DSC08349.JPG

DSC08363.JPG
DSC08374.JPG

DSC08380.JPG

DSC08396.JPG

DSC08401.JPGHozomány

DSC08418.JPGÚj gumik







Szólj hozzá!


2013.08.11. 15:30 ogy

Jicin

Idei első külföldi túrát hosszas törpölés előzte meg. Az ember feltételezné, hogy május végén már bőven hét ágra süt a nap, de sajnos a valóság nem ez volt. Egy héttel az indulás előtt a létező összes meteorológiai előrejelzéssel keltem és feküdtem, naponta többször átbújtam mindet, hogy mire számíthatunk a hétvégén. Természetesen nem őrültem meg és új hobbit sem találtam magamnak, egyszerűen úgy gondoltam, hogy eljött az ideje annak, hogy a kékkel menjek külföldre. Anno útvonalengedéllyel átmentünk ugyan Szlovákiába, de akkor szinte nem is távolodtunk el a határsávtól, szóval ezt most ne is vegyük ide.Végül beláttam, hogy ha külhonba akarok eljutni vele, akkor némi rizikót vállalnom kell és bele kell nyugodnom, hogy elázás lesz a dologból. :) Bizonytalanságomat azért jól szemlélteti, hogy az indulás reggelén a szerszámok és az alkatrészek még a narancsban voltak, a saját holmijaim pedig a kékben. :)

Reggelre azért megszületett a döntés, így mindent átpakoltam a kékbe és elindultam, hogy összeszedjem Cincint a Délinél. A MÁV természetesen hozta a formáját, így rögtön az elején módosult a program, picit megcsúsztunk, de még így is idő előtt értünk Bajcs határába, ahol Feriék már vártak ránk és a megérdemelt pisi után robogtunk Csehország felé. Az út eseménytelenül telt, mindkét kisautó bírta a nyugodt tempót és az eget sem nagyon kellett kémlelnem, szép időben haladtunk célunk felé. Éttermet amúgy is terveztünk, így a srácok megéhezése után azonnal lekanyarodtunk a főútról és betértünk egy nyolcvanas évek romantikus hangulatával megáldott étterembe. Pincéren enyhén foltos kötény, ingéből kibuggyan őszes mellszőre és nyelveket természetesen nem beszél, de az étel teljesen rendben volt, így boldogok voltunk. Egyedül az fájt, hogy a cseheknél még lehet étteremben dohányozni, így nem győztük a parfümöt fújkálni magunkra a kocsiban. :)

Ezen felül még egy "nagyobb" megállónk volt, amikor már kókadt a lelkesedésem és jó ötletnek tűnt jahodás zmrzlinát enni, természetesen gépi verzióban. Az ötlet valóban jó volt, szinte megfiatalodtam utána. 

A szállást csont nélkül megtaláltuk, igaz nem volt nehéz, hiszen a Google utcaleső szolgáltatásával már otthonról fel tudtam mérni a környéket, így nem sok meglepetéssel szolgált, hogy a benzinkútnál kell jobbra befordulni. A házikónk tipikus cseh kempingbe illő darab volt. Alapesetben sem több, sem kevesebb, mint amit egy átlagember elvár. A különös hidegre való tekintettel a fűtés és a benti fürdő azért nem lett volna rossz, de okosan vittünk hálózsákot és később Szilviék is hoztak egy fűtőalkalmatosságot, amivel egészen kellemesen sikerült bedurrantani. 

Beköltözés után Patryk és Libor elvitt minket vásárolni, de gyanúsan kacskaringósra sikerült az út, így egy etapban megismerkedtünk a belváros autózható részeivel is. Helyhez illően söröket vásároltunk az estére, főleg a közepes és magasabb árkategóriából szemezgettünk és változatosságra törekedtünk. Nem csalódtunk. :)

Érthetően korai fekvés után korai kelés. Gyors és korrekt reggeli után közösen autóztunk Jicin főterére, ami amúgy is nagyon takaros, de ezen a szombaton éppen valami vásár volt, ami különösen érdekessé tette. Feltűnően sok volt az ázsiai, akik hasonlóan minőségi portékákkal kereskedtek, mint az itthoni rokonaik, míg a helyiek kizárólag zöldségeket és virágokat árultak. Találtam is sziklakertbe egy mókás növényt, de az igényeiről nem sokat tudtam meg az eladótól, mert közös nyelvet vele sem találtunk. Ezen felül csak a tipikus ajándékra, a helyi hűtőmágnesre vágytunk, de ezt sokkal nehezebb volt találni, mint gondoltunk. Olyannyira, hogy mire megleltük, addig a többiek már a következő ponton voltak. Szerencsére kaptunk koordinátákat, így hamar a magaslaton voltunk. Itt született a három kerekezős kép az autóról, ami belülről nem is volt érezhető, kiszállás után ért csak a meglepetés. :)

Következő pont egy középkori udvar volt, ami roppant mód hitelesen megmaradt és a "büfés" lány is maximálisan autentikus és mindemellett nagyon kedves volt. Kolbász magyar szemnek szokatlanul darálatlan volt, de kimondottan finomra sikerült. 10/10.

Az utolsó pontra még becsületből elautóztunk, de fáradtságunkra tekintettel inkább a szállás felé vettük az irányt, hogy majd pihenünk kicsit. Természetesen nem tettük, mert a bejáratnál labdaszedegetős szlalom volt, amibe gyorsan be kellett kapcsolódnunk. Komolyan természetesen nem vettük, hiszen játék, de a taktikánk bevált, mert elég könnyedén vertük a mezőnyt, így innen sem mentünk haza üres kézzel. A győzelemhez kellett Cincin biztos keze is, aki egy labdát sem ejtett el és a célnál sem repkedtek szanaszét a lasztik.

Érkeztek külsős vendégek is. Szemre 50-60 darab veterán Fiat (127,500,600...) hajtott a kempingbe, akik szintén most tartották a találkozójukat és egyúttal nekünk is beköszöntek. A nagyon szép autók mellett volt két igen okádék átépítés is, amiknek a miértjére többünknek sem sikerült rájönnünk. 

Este Patrykkal folytattuk egymás nyelveinek megismerését, az itt elhangzó poénokat úgysem tudja senki sem visszaadni írásban, de az "Előbb-utóbb kimarja a f.s a p....dat." szerintem sokunknak örök emlék marad. Táncoltunk még csehül énekelt híres slágerekre és sikerült olyan kommunikációs csatornákat is megnyitnunk, amik csak közös nyelvet nem beszélők közt születhetnek meg. :)

A hétvégét csapadék szempontjából majdnem hibátlanul úsztam meg, de vasárnap bekövetkezett, amire 2006 óta nem volt precedens, azaz esőben vezettem a kisautót. :) Lélekben felkészültem rá, így egyáltalán nem viselt meg a dolog és otthon megnézve nem is lett vészesen retkes az alja, no meg amúgy is "koszos" volt. :)

Hazafelé sem volt semmi műszaki hiba, Mosonmagyaróvárig együtt jöttünk, majd mindenki ment az útjára. 1200 kilométer került a kocsiba a hétvégén, ami számára új rekord, a fogyasztás pedig 5,2 és 5,9 között alakult, az utolsó tankolásnál ellenben tuti elszúrtam valamit, mert a 4,6 elég irreális érték, így ezt nagyon nem is reklámoznám.

DSC07764.JPG

DSC07766_1.JPG

DSC07768_1.JPG

DSC07769_1.JPG

DSC07772_1.JPG

DSC07773_1.JPG

DSC07774.JPG

DSC07775_1.JPG

DSC07776_1.JPG

DSC07779_1.JPG

DSC07785_1.JPG

DSC07786_1.JPG

DSC07791_1.JPG

DSC07792_1.JPG

DSC07793_1.JPG

DSC07794_1.JPG

DSC07796_1.JPG

DSC07804_1.JPG

DSC07808_1.JPG

DSC07809_1.JPG

DSC07812.JPG

DSC07820.JPG

DSC07824.JPG

DSC07825.JPG

DSC07826.JPG

DSC07830.JPG

DSC07831.JPG

DSC07833.JPG

DSC07836.JPG

DSC07837.JPG

DSC07838.JPG

DSC07840.JPG

DSC07842.JPG

DSC07843.JPG

DSC07844.JPG

DSC07845.JPG

DSC07846.JPG

DSC07847.JPG

DSC07848.JPG

DSC07852.JPG

DSC07856.JPG

DSC07858.JPG

DSC07860.JPG

DSC07877.JPG

Szólj hozzá!


2012.12.15. 19:22 ogy

1979

Talán az idén, talán még az előző évben ismerkedtem meg Norbival. Annyit érdemes tudni róla, hogy igen szereti a veteránokat, van is neki szépen felújított darab otthon, nem egy és nem is kettő. Adott típuson belüli tudása és elhivatottsága irigylésre méltó. Ismeretségünk a feleségéhez köthető, akinek nagyon szeretne egy narancs színű kúpos kispolszkit ajándékozni, természetesen veterán vizsgával, hogy ne lógjon ki a család flottából. Néha küldött egy-egy használtautós linket, de többnyire problémás autók voltak az eladás alanyai, amikkel feleslegesen sok lett volna a munka. Aztán kaptam a szokásos automata értesítőt egy 1979-es születésű darabról, amit azonnal továbbítottam is Norbinak, hiszen képekről ígéretesnek tűnt. Ő ekkor külföldön tartózkodott, de a család megnézte és vásárlásra alkalmasnak találták, így innentől nem volt visszaút.

Szemrevételezés után az autó valóban nagyon jó állapotúnak tűnt, gyakorlatilag csak a héj egy részét kell rajta cserélni, a padlólemez, a doblemezek, a kormánymű lemeze és a futómű bekötési pontok is mind tökéletesek, igazán jó alaphoz sikerült hozzájutni és ezzel most nem magamat akarom dicsérni. 

Kisautó tréleren került fel Pestre, de a szétszedésre csak pár hónapos pihentetés után kerülhetett sor. Ez a művelet gyorsan ment és továbbra is nagyon jó vételnek tűnt a kocsi, semmi komolyabb stikli nem derült ki a bontás során. Pár érdekes taknyolás emelte a hangulatunkat, de semmi durva hiba. Ezután egy hosszas helyben toporgás következett. Részemről építkezés miatt hanyagolódott a projekt, KG pedig a lábával intézett magának némi felmentést, így letakarva szomorkodott a vas a homokfúvósnál. Igyekeztem némi haladást eszközölni a kevés szabadidőmben, így lett szétszedve a motor, ami a szelepfedél levétele után nem volt túl biztató, ellenben a forgattyús részben mégis minden roppant megkímélt. Magát a blokköntvényt igazi élmény volt pucolni, sehol nem volt letapadva a mocsok, benzinre könnyedén oldódott az évtizedes olajsár. Csoportosítás után az alkatrészek nagy része mehetett homokszórásra, porfestésre, galvanizálásra. Gyöngyözésre még nem került sor, mert a blokkban pár menet rakoncátlankodott és azokat először tegyék csak rendbe a gépműhelyben.

Homokszórós türelme kezdett elfogyni, KG is lábra tudott már állni, így megkezdődhetett a nyiszatolás. Hentes munkával megkurtítottuk a sárvédőket, hogy a külső doblemezekhez könnyen hozzáférjen a szórópisztoly. Homlokfalon volt némi tanakodás, végül a sokszori szemrevételezés után inkább a csere mellett döntöttünk. Időjárás ezúttal is velünk volt, így a decemberi időpont ellenére is száraz időnk volt a szórás után, semmi sem akadályozta a fillerezést és a trélerezést a lakatoshoz. Ferkó január végére ígérte a bódét, de olyan még sosem volt, hogy egy időpontot fixen tartson, így ettől nem félek. :) Tél végére szeretném, ha lenne egy kész motor és váltó, illetve a holt szezonban jut majd idő az eredeti alkatrészek elpucolására és a rendszerezésre is. Nem lesz sétagalopp a dolog, de remélhetőleg sikerrel megbirkózunk a feladattal és szép kisautó válik belőle, ami büszkén és megérdemelten viselheti a veterán rendszámot. 

Saját házam tájáról említést érdemel, hogy sikerült szereznem még egy Bambino burkolatos motort, amiről azt hittem, hogy sokkal könnyebb lesz a Panda hengerfejhez illeszteni, mint a normál gyárit. A dolog pikantériája, hogy az eladót már régebbről ismertem, de első találkozásunk alkalmával hallani sem akart az eladásról. :) Könnyebb illesztés totális hülyeség, ha az ember nem akarja roncsolni a burkolatot. Magam részéről nagyobb értéknek tartom a burkolatot, mint a hengerfejet, így semmiképpen nem fogok a lemezből vágni, majd alakítom hozzá a hengerfejet. Mondanom sem kell, hogy igényesen megoldani így a nehezebb. 

Évekkel ezelőtt szinte alig voltak 126-os modellek, akkor volt is siránkozás emiatt a fórumon. Estetykán kívül szinte csak a Polsitil gyártott 126-osokat és azok sem voltak gyakoriak itthon, így minden darab gyorsan talált magának gazdát. A visszaemlékezés apropóját az adja, hogy gyakorlatilag egy hónapon belül sikerült három olasz modellt is szereznem, amiből egy teljesen ismeretlen volt eddig számomra. Az 1:43-as Polsitil viszonylag elterjedt darab, de ennyire szép állapotú nem gyakori. Az 1:24-es talán a legnagyobb modell, amit ebből a típusból valaha kiadtak. Igen ritka, így még ebben a lepukkant állapotában is harc volt érte, ebayen pedig ötvenezer körül mennek a tökéletes állapotú példányok belőle. A harmadik darab papíron 1:42-es és elég Kinder tojás kaliberű a kidolgozása, de százhuszonhatos, így számomra mindenképpen instant get. 

Piros kisautónak vittem lengyel rendszámot a Lengyel Intézetbe és ezúttal a Vasárnapi Blikk közölt róla egy képet. Más infó nincs vele kapcsolatban, nem is nagyon lehet. :) Emberek szeretik és biztosan jól is érzi magát a galériában.

Narancson aktuálissá vált a műszaki frissítése, amit ezúttal is Lepoékra bíztam. Nagy gond továbbra sem volt vele, csak a hátsó gátlók fáradnak el lassan, illetve a fék most nem volt annyira jó, mint múltkor. Talpam szerint most jobb a fékerőm, mint két éve, de a műszer nem ezt mondta. Örömet a régen elveszettnek vélt 17-es villáskulcsom jelentett, amit az aknából vizsgálódva találtak meg a srácok. Mondták, hogy melyik alkatrészen lógott, de elfelejtettem. Kuplungot nem állítottam, az tuti. :) Kürt régóta rapszodikusan működött, így lecseréltem egy kipucolt és galvanizált, de FL-ből származó darabra, így már igazi pócki hangon dudálunk. :) 

1.jpgItt kezdődött és itt még nem tolattam le a visszapillantómat. :)

2.jpgSok új alkatrészt vettünk már hozzá.

3.jpgÁtlagosan jó állag.

4.jpgGyárilag beépített kupak.

5.jpgGyönyörű részlet. 

6.jpgIgénytelen részlet.

7.jpgVicces részlet.

8.jpgSzinte teljesen kipucolva a bódé. 

9.jpgMosás után.

10.jpgItt még nem bíztam az általános jó állapotban.

11.jpg:(

12.jpgDarázsfészek a turbinaház alatt. 

13.jpgElmosott alkatrészek.

32.jpgIlyet sem láttam még élőben. 

14.jpgFogyatkozik.

15.jpgLegrosszabb állapotú részlet. 

16.jpgVégül lekerült a homlokfal is.

17.jpgElkészült alkatrészek.

18.jpgÓvatosan szórt külső palást.

19.jpgHomokszórt csomagtér.

20.jpgHomokszórt motortér.

21.jpgEz nem egy holland oldalról töltött kép. 

23.jpg"Csodálatos" festés.

24.jpgEgészen részletes motortér.

29.jpgKét olasz.

30.jpg1:43 és 1:42.

25.jpgFényvédő.

26.jpgRoppant hasznos extra.

27.jpgShell ezt ajánlja.

22.jpgFriss vizsga és a megtalált villáskulcs.

28.jpgÉletem első szétszedett és felújított kürtje. És szól! :)

31.jpgHatározottan szebb a kocka lengyel.

2 komment


2012.11.22. 13:00 ogy

Megújulás!?

Egész klub szinten hanyatlik a blogolás és bennem sincs már akkora lelkesedés, mint amikor elkezdtem. Volt pár biztató szó, de amúgy általánosságban a nagy semmi. Mostanában egészen váratlan helyekről jöttek noszogató kérések, így újra fellobbant a láng, még ha nem is olyan intenzitású, mint az elején. 

Talán a sok kép és a hosszú szövegezés miatt, de néha már nyűgnek vettem az írást, így most megpróbálok rövidebb bejegyzésekkel operálni, de gyakrabban. 

Sok köztes információ kimarad és csak a fényképezőgépem memóriakártyáján lesz nyoma, de nézze el nekem a publikum, hogy halovány emlékek alapján nem idézem fel az eseményeket. 

Az egészen biztos, hogy július elején egy egészen nagy volumenű építkezésbe kezdtünk, így erősen a nullára redukálódott az autókkal kapcsolatos tevékenységem. Semmilyen szerelést nem vállaltunk, csak a "rendes" kispolszki találkozókra mentünk el és Horice után csak egy külföldi rendezvényre (Zywiec) jutott idő. Képeimet nézegetve most vettem észre, hogy a lengyel találkozó után egyedül maradtunk kinn losival vásárolni. Aranyos a magányos kép a lengyelországi szálláson a nagy zöld Crafterrel. :)

Építkezés alatt igazi használatban csak a narancs volt, rengetegszer tetőcsomagtartóval. Mosni, takarítani és egyáltalán ránézni sem volt erőm és időm, csak hajtottam. Ennek ellenére nagyon jól bírta a rideg tartást és csak egy dinamó anya lazulást produkált, no meg megette a kartercsövet. :) 

A ház kivitelezését ugyan vállalkozó végezte, de mégis rengeteget dolgoztam rajta, de november elejére kijelenthetem, hogy majdnem száz százalékosan kész. Száz százalék alatt azt is értem, hogy minden a helyére van pakolva, rend a házban, a pincékben és GARÁZSBAN is. Volt némi logisztikai átcsoportosítás, aminek a szokásos eredménye lett, azaz még több alkatrész került Marosra és mégis több hely maradt. Érdemes néha rendet tenni. :)

Szegény kis igáslovamat ennek ellenére megtiszteltetés érte, mert a zsigulisok átküldtek egy filmezési lehetőséget emailben, amivel élni kívántam. Egy novemberi késő estén kellett megjelennem a Verseny utcában, ahova losi, Juli és KeMa kísért el. Kisautó szépen kiglancolva és szinte teljesen gyárira visszaalakítva. Persze ez csak az én lelki világomnak volt igazán fontos, szerepünk a statisztaság legalsó lépcsőjét is csak éppen súrolta, mehettem volna tetőcsomagtartóval is. Persze mi így is nagyon jól éreztük magunkat és rengeteg meleg teát bevittünk a mocsok hidegben. 

http://www.youtube.com/watch?v=8wvHhz7CC-k Ez a film előzetese, hátha valakit felcsigáz. Mi ott leszünk a moziban az elsők közt.

Ami ennél is meglepőbb fordulat volt, hogy a kis pirosra is igény mutatkozott. Eleinte nagyon tiltakoztam ellene, hiszen az autó szinte fellelt állapotban van és nem igazán alkalmas kiállításra, mert törött is, rozsdás is, van szegénynek elég baja. A galériába piros autót kerestek, amiből a szép állapotú (Cincinlovag) túl fiatal volt a Lengyel Intézetnek, ami meg jó lett volna (KeMa), az napi használatban van, ergo nem eshet ki két hónapig, így maradtunk mi. Nekem kapóra jött a lehetőség, hiszen addig sem az utcán áll az autó. Lehetőségekhez képest kicsinosítottam a nagy nap reggelén, de ebből külsőből nem sokat lehetett kihozni, ellenben a beltér annyira szép lett, hogy már-már megkönnyeztem. Eső persze esett aznap, de mi rendíthetetlenül haladtunk az Andrássy út irányába, ahol pont a kellő helyen szabad volt egy parkolóhely, így könnyedén fel tudtam kaptatni a járdára, beállítottam a rámpákat és a kockaköveket és már benn is voltam a galériában. Utca népéről ambivalens véleményem alakult ki a pár perces mutatvány közben. Egyik fele a szokásos büdös bunkó pesti, aki képtelen várni fél percet, a másik fele meg jópofa és megvárja és még meg is tapsolja a bejutást.

http://polinst.hu/node/8530  Itt minden fontos információ megtalálható a kiállításról és az utcáról is lehet integetni a kisautónak, ha valaki arra járna.

http://mno.hu/grund/kispolskibol-emlekmuvet-1118123 Ez meg talán az első publikáció a dologról. Őszintén bevallom, hogy nem hittem, hogy ilyesmi dologban részt fog venni valaha. :)

http://nol.hu/kult/20121122-auto_es_tortenelem Ez a második.

A harmadik pedig a Magyar Nemzet vasárnapi különkiadásában található. Feltételezem, hogy december másodikáig még lehet kapni az újságosoknál. 

http://leki17.hu/hirlevel/polakia_2012_17.pdf Frissítés. :)

Mi is van még? Suzukira elkészült a felni polír és már az új Yokohamák feszülnek rajtuk és eztán gyorsan le is járt a műszaki, de tavaszig nem foglalkozom vele. :) Fényképen nem igazán ütős, de élőben tipikusan parkolóban többször visszafordulós. Szép a gumi oldalról, szép a mintája és szépen is áll a felnin, ilyen sem volt még. Egy minimális ültetést még igényelne és akkor tökéletes lenne az én szememnek, de egyelőre beérjük ennyivel. Kagyló sincs már a kocsiban, azokat KG átvette. A harmadik pedig a Magyar Nemzet vasárnapi különkiadásában található. Feltételezem, hogy december másodikáig még lehet kapni az újságosoknál. 

Hála az égnek a narancsról is lejár december elején a műszaki. Eredeti motorja ugye a kímélés miatt ki lett véve és egy 650-es tette a dolgát a helyén. Nagyjából 27.000 kilométert tettem meg ezzel a motorral és nagy gond sosem volt vele, de most egy kisebb ideig marad a hatszázas. Csere mindenféle gond nélkül megtörtént, egyedül cserélve sem vertem oda sehova, igaz ehhez levettem a kipufogót a helyén és visszafelé is utólag került rá a motorra. Sárga motor a műszaki és némi módosítás után kerül csak vissza, addig pedig forgalmi akadályosat játszunk a hatszázassal. :)

Hát ez sem lett rövidebb sokkal, de jókedvvel írtam. :)

DSC05918.JPG

Legyen kép azért a házról is, ha már ennyit güriztünk vele.

DSC05666.JPG

Magyar brigád a bialai plaza tetején.

DSC05668.JPG

Egyedül szomorkodik a hotel parkolójában.

DSC05670.JPG

Tankolás és az utolsó fillérek elverése a hazaút előtt.

DSC05933.JPG

Reggel még Salgó polcot fuvaroztam vele.

DSC05967.JPG

Este már a topless fodrászat előtt statiszta. 

DSC05954.JPG

Életem talán legjobban sikerült képe. 

DSC05959.JPG

Csapó!

DSC05971.JPG

Másnap már munka.

DSC05994.JPG

Mosás és polír után ennyit sikerült.

DSC05992.JPG

Idegen padlókárpit ellenére is csodaszép.

DSC05996.JPG

Sikoly. :)

DSC06000.JPG

DSC06003.JPG

DSC06006.JPG

DSC06015.JPG

Louis Vuitton, Armani és Gucci mellett egy kis emberi és megkapó. 

DSC06029.JPG

"Cicomázva."

DSC06064b.jpg

Magyar Nemzet Képeslap. 

DSC05773.JPG

Nekem nagyon tetszik az összkép. 

DSC05774.JPG

Sokkal szebben áll a hat és feles felnin, mint az A539. 

DSC06046.JPG

Volt.

DSC06048.JPG

Lett.



2 komment