Először, de nem utoljára.
A lehető legrosszabban indult az út, mert a felhozott tetőcsomagtartó zárolás alá került és hajnali kettőkor nem akartuk felkelteni a szomszédot emiatt. Sebaj, gyorsan leugrottunk Marosra a másikért, de azután, hogy nem lehetett tőle becsukni az ajtókat, hamar az árokban landolt az amúgy igen retro tetőcsomi.
Zólyom és a pálya ezúttal kimaradt, helyette egy csendes alsóbbrendű utat választottunk, ahol 80-as tempót tartottunk, illetve szükség szerint pihentettük a technikát. A legnagyobb félelmünk a Tátra volt, de az autók nevetve küzdötték le a Donovaly előtti emelkedőt, onnantól pedig már nem kellett semmitől sem félni.:) Szlovákoknál természetesen volt pár paraszt, de ez magától értetődő egy olyan országban, ahol mindenki félelem nélküli, önjelölt autóversenyző. Ennek ellenére sokan felfigyeltek ránk Szlovákiában is, egy márkatárssal pedig kilométereken keresztül kísértük és szórakoztattuk egymást.:):)
A második határ után viszont elszabadult a pokol. Mindenhol mutogattak ránk, rengetegen fényképeztek és videóztak, rengetegen nevettek, vagy mutatták a hüvelykujjukat. Mit szépítsem tovább, kurva jó volt, hogy mindenhol tetszettünk.:) Pénteket terveztük bontós és vásárlós napnak, így megjártuk Bialát, Pawlowicét és Zoryt is, így folyamatosan nehezedtek az autóink és az enyémre felkerült egy használható tetőcsomagtartó is. Zoryban eszközöltek egy garanciális javítást is a kipufogómon.:) Estére nagyon elfáradtunk, így betértünk egy étterembe, ahol EB meccset néztünk, illetve rendeltünk két darab 50 centis pizzát, amikbe igen csúnyán beletört a bicskánk, de így nem kellett gondoskodnunk a másnapi reggeliről. Külön tetszett, hogy a két ipari pizzáért és a négy üdítőért erős 4200 forintot fizettünk, no meg az is jól esett, amikor távozásunkkor 4-5 ember kijött a teraszra integetni.:):) Jó hely ez a Lengyelország.:)
Szombati fő program az ülések elhozása volt, de előtte egy kis bontó, ahol pechünkre/ szerencsénkre betoltak egy igen régi Polskit, amiből elég sok dolgot ki kellett bontanunk, így Lacival nem tudtunk összefutni Andrychownál pedig igen arc lett volna.:) Marekkal megbeszélt időpontot sem tudtuk tartani, de ebben közrejátszott az is, hogy a gps nem ismerte az utcákat Myslenycében, így egy órát késnünk kellett. Üléseknek mindenki nagyon örült, Marek jót derült azon, hogy Polskival jöttünk a három pár ülésért, de egy óra szerencsétlenkedés után sikerült megfelelően rögzíteni a szállítmány, amit kicsit később vihettünk is fel a hotel harmadik emeletére.
Vasárnapi program elmaradt, mert szokás szerint likviditási problémák merültek fel, de a csajoknak mindenképpen vissza kellett menni a bevásárlóközpontba pár percre, hogy nézzenek valami rucikát. A pár perc az én órám szerint három és fél óra volt, ami alatt elkezdetek gyülekezni a fellegek, így hamar útnak is indultunk. Sajnos a megnövekedett tömeg és légellenállás erősen gyengítette az autókat, így a pénteken vígan leküzdött emelkedő átellenes oldalán ideiglenes forgalmi akadályt képeztünk a helyi járat és másik 15-20 autó számára. Kiállni csak csúcson tudtunk, így utólag is elnézést tőlük.:) Pár kedves szlovák visszafelé is volt, aki biztonságos előzés helyett tologatóst, illetve vészfékezésre kényszerítőst játszott, cserébe mindegyik kapott valamit, hogy érezzék ők is a törődést.
Felejthetetlen élmény volt és biztos, hogy egy ehhez hasonló túrát még fogunk csinálni, mert ez így hatalmas volt. Abban is biztos vagyok, hogy pár középkorú lengyel előkereste a megsárgult képeket és könnybe lábadt a szemük amikor megpillantották rajtuk az utánfutós kúpos Polskijukat az Andok tetején.:)
Szólj hozzá
Zólyom és a pálya ezúttal kimaradt, helyette egy csendes alsóbbrendű utat választottunk, ahol 80-as tempót tartottunk, illetve szükség szerint pihentettük a technikát. A legnagyobb félelmünk a Tátra volt, de az autók nevetve küzdötték le a Donovaly előtti emelkedőt, onnantól pedig már nem kellett semmitől sem félni.:) Szlovákoknál természetesen volt pár paraszt, de ez magától értetődő egy olyan országban, ahol mindenki félelem nélküli, önjelölt autóversenyző. Ennek ellenére sokan felfigyeltek ránk Szlovákiában is, egy márkatárssal pedig kilométereken keresztül kísértük és szórakoztattuk egymást.:):)
A második határ után viszont elszabadult a pokol. Mindenhol mutogattak ránk, rengetegen fényképeztek és videóztak, rengetegen nevettek, vagy mutatták a hüvelykujjukat. Mit szépítsem tovább, kurva jó volt, hogy mindenhol tetszettünk.:) Pénteket terveztük bontós és vásárlós napnak, így megjártuk Bialát, Pawlowicét és Zoryt is, így folyamatosan nehezedtek az autóink és az enyémre felkerült egy használható tetőcsomagtartó is. Zoryban eszközöltek egy garanciális javítást is a kipufogómon.:) Estére nagyon elfáradtunk, így betértünk egy étterembe, ahol EB meccset néztünk, illetve rendeltünk két darab 50 centis pizzát, amikbe igen csúnyán beletört a bicskánk, de így nem kellett gondoskodnunk a másnapi reggeliről. Külön tetszett, hogy a két ipari pizzáért és a négy üdítőért erős 4200 forintot fizettünk, no meg az is jól esett, amikor távozásunkkor 4-5 ember kijött a teraszra integetni.:):) Jó hely ez a Lengyelország.:)
Szombati fő program az ülések elhozása volt, de előtte egy kis bontó, ahol pechünkre/ szerencsénkre betoltak egy igen régi Polskit, amiből elég sok dolgot ki kellett bontanunk, így Lacival nem tudtunk összefutni Andrychownál pedig igen arc lett volna.:) Marekkal megbeszélt időpontot sem tudtuk tartani, de ebben közrejátszott az is, hogy a gps nem ismerte az utcákat Myslenycében, így egy órát késnünk kellett. Üléseknek mindenki nagyon örült, Marek jót derült azon, hogy Polskival jöttünk a három pár ülésért, de egy óra szerencsétlenkedés után sikerült megfelelően rögzíteni a szállítmány, amit kicsit később vihettünk is fel a hotel harmadik emeletére.
Vasárnapi program elmaradt, mert szokás szerint likviditási problémák merültek fel, de a csajoknak mindenképpen vissza kellett menni a bevásárlóközpontba pár percre, hogy nézzenek valami rucikát. A pár perc az én órám szerint három és fél óra volt, ami alatt elkezdetek gyülekezni a fellegek, így hamar útnak is indultunk. Sajnos a megnövekedett tömeg és légellenállás erősen gyengítette az autókat, így a pénteken vígan leküzdött emelkedő átellenes oldalán ideiglenes forgalmi akadályt képeztünk a helyi járat és másik 15-20 autó számára. Kiállni csak csúcson tudtunk, így utólag is elnézést tőlük.:) Pár kedves szlovák visszafelé is volt, aki biztonságos előzés helyett tologatóst, illetve vészfékezésre kényszerítőst játszott, cserébe mindegyik kapott valamit, hogy érezzék ők is a törődést.
Felejthetetlen élmény volt és biztos, hogy egy ehhez hasonló túrát még fogunk csinálni, mert ez így hatalmas volt. Abban is biztos vagyok, hogy pár középkorú lengyel előkereste a megsárgult képeket és könnybe lábadt a szemük amikor megpillantották rajtuk az utánfutós kúpos Polskijukat az Andok tetején.:)
