Saját bénaságom miatt az épített motor erősen stagnáló állapotban van. Össze van fűzve a forgattyús rész, de egy hirtelen ötlet miatt boríthattam szét. A hajtókarban a csapszeg sajna nem úszóperselyes, hanem zsugor kötéses, így inkább eladom dugattyúval együtt, minthogy kockáztassam a dugó épségét. És itt jön a rohadt nagy bammeg a képbe, mert egyelőre nincs másik dugattyúm és ami volt Lengyelországban, az is eladódott valamikor. Jelenleg egy szépen gépmunkázott és igényesen épített főleg alumínium, de nyomokban vasat is tartalmazó izé büszke tulajdonosa vagyok. :( Ferkó sem halad a motorburkolattal, de annyira most nem is hiányzik, csak a helyet foglalná. 

Korelnök váltója már régen kikerül a kocsi alól és jelenleg mindene el van pucolva várja a folytatást. Érdekes volt egymás mellé rakni CCL 1977-es váltójával. Franc sem gondolta volna, hogy egy sima váltóházban is ennyi apróságon tudtak variálni a négy év alatt. Persze ez adja majd a dolog igazi szépségét, mert ilyen darab tuti nincs sok az országban, ilyen állapotban meg pláne nincs. Lassan rendszerezem a dolgokat és együtt fog az 1973-as és az 1977-es váltó is megújulni. 

Egy mondatot mindenképpen megérdemel a Vári cuki, ami mindenféle perverz fagylalttal szokott minket kényeztetni, de a jelenlegi apropót inkább az egyik vendég autója adja. Nem sokat gondolkodtam, hogy hova parkoljak és egészen biztos voltam abban is, hogy nem nyitják majd rám az ajtót. :) Tulajjal természetesen beszélgettünk egy jót az autókról, sok dolog érdekelt, mert a Zastava nagy kedvenc és egyszer jó lenne egyet a sorban tudni.

Egy ideig sikerült felváltva használni az autókat, így mindegyikkel volt kicsi törődve. Suzuki ideiglenes jelleggel megkapta a Datsun felniket, mert a japánok gurigák polírozása kicsit elnyúlt, az A539-eket meg áruba bocsátottam, bakokon meg csak nem állhat az autó. Új gazdájánál pontosan egy collal szélesebb felniken vannak a gumik és az összkép határozottan szebb, mint a hat és feles felnin. Magamat egy garnitúra új Yokohamával vigasztaltam, ami szintén a sportosabb vonalat erősíti, de nem olyan kocka, így elég lesz neki a 6,5 széles Ronal Turbo. Kicsi pénzért vettem Balázstól Swift Sport pedálsort, ami szinte plug and play a régi Swiftbe. A képen a még félkész állapot a pötyik nélkül. :)

Találkozó ezúttal Szombathelyen volt, amivel Taky és Szilvi nagyon kitett magáért. A programok és a társaság is igen jól volt "összeválogatva", a vacsora pedig külön kiemelendően finom volt. Én esetemben azért megemlítendő ez, mert csirkecombot minimum 10 éve nem lehetett a tányéromon látni, mert falatnyi porcos húsért nem vagyok hajlandó küzdeni, de ez a mézes balhé embertelen finom volt, így engedtem az elvekből. Rémlenek még valami hastáncos lányok, arborétum és osztrák határ is, de a csúcs a  legiós bemutató volt, ami méltó módon zárta ezt a szuper hétvégét. 

Június első hétvégéjén Csehországba vezetett az utunk, mert az egyik cseh klub Horicében rendezett találkozót. Magyarországról négy kocsi regisztrált és két darab két fős etapban érkeztünk. Péntek este szokásosan a jó hangulat jegyében telt, hajnali négyig sikerült az utolsóként befutó lengyelekkel beszélgetni, majd reggel hétkor kelés, mert nem akartunk a programokról lemaradni. Ezek nem érdemelnek különösebb említést, egyedül az önkéntes vasút restaurátorok múzeuma volt igazán érdekes. Esti eredményhirdetésre azért becsületből elmentünk, ami szolgált némi pikantériával, mert nyuszy nyert valamit, de azóta sem tudjuk, hogy mivel érdemelte ezt ki. Semmilyen fordítás (cseh-magyar, cseh-angol) nem tudta értelmesen megindokolni, hogy miért is járt az egészen gazdag jutalom. :) Szót érdemel még a szlovák klub furcsa viselkedése, bár voltak azért előzményei a dolognak. Megtanulták a fej elfordítós és nem köszönős virtust, illetve feléjük a férfiasság kifejezési eszköze a teherautóval találkozóra járás lett, mert egyikük sem tudott lábon érkezni póckival. Remélhetőleg idővel lemorzsolódnak, hiszen ez a sorsa az ilyen antiszociális f...oknak. Hazafelé szinte végig egyedül mentünk, de ez nem is volt olyan nagy baj, így sokkal jobban lehetett haladni. Autóval ezúttal sem volt semmi baj, jól bírta a főleg kilencvenes tempót és a fogyasztás is igen jól alakult. 

Eme becses rendezvény előtt még eltoltam CCL-t Ferkóhoz egy kis frissítésre. Bal első sárvédő egyre randább lett és jelen állás szerint nem ez a kocsi lesz a következő projekt, így meg nem járhatok vele. Egészen csinos feláldozható sárvédőt sikerült túrnom, Ferkóval pedig egy nap alatt felraktuk, még úgy is, hogy a külső doblemezen is volt mit foltoznia és az indexlemezt is kiegyengette. Fényezővel nem nagyon variáltam, Ferkóék házi fényezőjére bíztam a feladatot. Szín nem feltűnően, de kicsit azért elüt, de egyelőre nem esett össze semmi és pont olyan narancsosra is fújta, mint a gyári, így egyelőre elmondhatom, hogy elégedett vagyok a munkával. Még lesz a kocsival egy hasonló léptékű beavatkozás és akkor nem bántom egy ideig. Fényezés után rohantam Marosra, hogy legalább a doblemezek alvázvédelmét meg tudjam ejteni. Egy nap alatt sikerült drótkoronggal megpucolnom, epoxival alapoznom és rücsiznem a doblemezeket, sőt még arra is jutott időm, hogy a felniket és a dísztárcsákat is jó alaposan megpucoljam. Beltérbe visszaraktam az eredeti barna belsőt, a vezető oldalra pedig beraktam a szokásos Bimarco kagylót. Azóta sikerült lőnöm fillérekért egy piros Schroth övet is, így teljes a kényelem és a biztonság. 

A cseh túra után egy bő héttel ismét egy külföldi út várt ránk, ám ezúttal beszerzési körút volt Lengyelországban. Én Marosról indultam, félúton befutottam Balázshoz megnézni az új felniket, majd a szlovák oldalon futottam össze KG-val. Biztonságos, de egészen tempós kirándulás volt, alig 5 óra alatt kiértünk, ami enyhén sokkolt minket. Anyaországban hatalmas eső fogadott minket, öt percre ki is kellett állnunk, mert annyira nem lehetett látni semmit az útból. Szállással ezúttal nem volt probléma, foglaltam időben. :) Ellenben adódott egy nagyobb gond, nevezetesen egy A4-es papír Jacekék boltjának kapuján. Gyorsan fogtunk egy angolul beszélő lányt, aki beigazolta gyanúnkat, hogy azon a héten zárva vannak. Halk sikoly hagyta el torkunkat, de azért jó kedélyű gyerekek vagyunk és tudunk mindenen nevetni. :) Természetesen ez a probléma később megoldódott, mert Jacek jr. törött lábbal is kinyitotta nekünk a boltot, hogy megtaníthassuk neki a bicebóca kifejezést. :) Meglátogattuk a pszcynai kisöreget is, akinél ismét találtunk pár dolgot, amit nem hagyhattunk ott. Ezek közül a kedvencem az akkumulátornak készült hálózsák, amilyet még sosem láttam. Fiat gyár lerakatából is jött egy mail, hogy új alkatrészek várnak ránk, így ott is elfröcsköltünk pár órát, miközben szegény Buksi bácsit az őrületbe kergettük azzal, hogy a napi rutinjának számító szürke semmittevésébe színt hoztunk zsizsegésünkkel. Innentől csak a szokásos ruha vásárlás, bontózás és a szar pizza evése lenne a program, de utóbbi most kimaradt. Akkor ennek igen örültem, mert nem vágytam rá, de most kicsit sajnálom, mert szar pizza nélkül nem is igazi a túra. :) Jelezném még, hogy hazafelé megugrottuk a kisautóval a százötvenezredik kilométert, ami büszkeséggel töltötte el kicsi szívemet. Ahhoz képest, hogy ennek nagyobb hányadát rideg tartásban élte meg a kisautó, nincs is olyan rossz bőrben a kisöreg és a körülményekhez képest egészen feszes is még. 

Szintén nem kifejezetten autós téma, de jelen állás szerint pár napon belül új tulajdonosa lesz a belvárosi lakásnak. Ennek értékelendő oldala a bankszámlán megjelenő pozitív változás, negatív oldala, hogy elég jelentős mennyiségű alkatrészt kell elhoznom, ami még mindig csak a kisebbik baj. A nagyobbik, hogy ezeknek fedett és zárható helyet kell biztosítanom. Nyolcadik kerületi garázs esélytelen, ott már most is minden az élére van állítva, még a kék kisautó tetején is eladó portékák vannak, így az óbudaiban kellett kicsit rendszereznem. Egyelőre egészen jól állunk, simán elfért még 2*7 oldalfal, elég sok első sárvédő és gumi. Amikor a 2*4 vadi új Stomil és a 2*1 ugyanilyen állagú Debica D124 egy toronnyá egyesült, sikerült pöppet elérzékenyülnöm. :) Homlokfalak és a padlólemezek mennek telekre, az apróságok meg csak elférnek majd itt-ott. :) Ha valakinek kell négy darab menthető állapotú Fiat feliratos kúpos felni, az ne habozzon szólni. Mondjuk két sörért vihető. Kisautó egyelőre nagyon jól tűri az igahordó szerepet, ha végzünk vele, akkor valami nagyon szépet kell kitalálnom a kiengesztelésére. :)