Régen jártunk a lengyeleknél, de már nem bírtunk magunkkal és összeraktuk kuporgatott forintjainkat és beváltottuk zlotyra. Az árfolyam számunkra nagyon jól alakult, ám végül túl sokat vártunk és nem sikerült olyan jó váltást megcsípni, bár így sem volt okunk panaszra. :) Suzukival és Astrával indultunk útnak, mert biztosra akartunk menni az érkezés és indulás terén. Szokásos útvonalat választottunk, azaz Bialában kezdtünk a bontóban, majd irány Jacek, ahol sok szép portéka várt már ránk. Még tavaly került a boltba egy pár új tengelycsonk, egy ősrégi tetőkárpit, egy fém embléma és egy felvarró, ám a legfontosabb a gyári főtengely és henger-dugó szett volt. Sajnos utóbbi nem érkezett meg időre, így örülhettem az alapméretes hajtókarcsapágynak és a fékdoboknak, no meg az ajándékba kapott önindító állórésznek, ami ugyan le van égve, de számomra a ház és a benne lévő csavarok képezik az értéket. :)

Szállásul a szokásos szocreál hotelt választottuk, ahova szinte már hazajárunk, este pedig a múltkor megismert pizzériában vacsoráztunk, ahol az adagok és az árak még mindig nincsenek arányban. Szerencsére. :) Az elmúlt alkalommal négyünknek nem sikerült elpusztítani két pizzát, ez most öt fővel sem sikerült. (Két lány volt mindkét csapatban. :))

Másnap is a szokásos köröket futottuk meg, azaz vettünk kipufogókat, gázgyorsítókat, majd irány a kisvárosi bontó, ahol mindig itatnak velünk valamit. :) Bialával ellentétben itt rengeteg értékes portékát sikerült zsákmányolnunk, így nem volt csoda, hogy erősen ránk esteledett, mire végeztünk. A csúcs az volt, amikor a bontó „céges” polskiját is elénk dobták koncnak, amit cirka egy éve már szét akartunk szedni, de akkor nem adták, mert még üzemben volt. :)

Borzasztóan elfáradtunk, éhesek voltunk, így nem csoda, hogy a tegnapihoz hasonló adagot komolyabb erőlködés nélkül el tudtunk pusztítani.

Utolsó nap még beugrottunk Jacekhez , hogy elhozzuk a kifizetett alkatrészeket, illetve elverjük maradék zlotynkat. Maradékot vezfedélre, rugalmas összekötőre és egyéb apróságokra költöttem. A hosszú út előtt még beugrottunk egy kicsit a bialai bontóba, majd sikertelen KFC keresés után az állomásra mentünk hamburgerezni. A dolog pikantériája az volt, hogy ebben a térségben nem nagyon találkoztunk emberekkel, akik beszéltek volna valami felkapottabb európai nyelvet. Az első személy, aki ilyen tudás birtokában volt és nem recepciós, vagy Jacek volt, az egy félig hajléktalan nő volt, aki le akart minket tarhálni egy zlotyra. :)

Hazafelé már nem volt minden olyan gördülékeny, mert valahol valami nagyon nem jött össze sem nekem, sem a gps-nek, cserébe elképesztően festői utakon jártunk, némi matrica felárért. Határ után nem sokkal lemaradtam és hiába próbáltam Hollóékat utolérni, nem sikerült. Alig egy óra után csörögtek, hogy nekik még 370 km van vissza, nekem 320-at mutatott ekkor a gps. A jelek szerint nem csak nálam voltak bajok a technikával. :) Egyedül már erősebb tempót diktáltam, azonban a Tátrában olyan köd fogadott egyes részeken, amikhez sofőrként nem volt még soha szerencsém. Néhol 20-30km/h-ra kellett lassítanom, mert semmit nem láttam. Egy alkalommal az utat is elnéztem és egy bekötő földútra sikerült hajtanom, ami szerencsére nem volt vészes, így ültetett kocsival sem történt semmi baj. Amúgy sikerült szépen óvatosan vezetnem és az első etap során 5,19-et fogyasztott az autó, ami 100%, hogy egyéni rekord nálam. :)

Gyors kipakolás a garázsban, majd ájulás otthon. :)

Vatera: Egy balos padlólemez, ami már akkor is ritkaság volt normális minőségben, amikor lakatoltuk a kocsikat. :)

Kék autó: Nem tudtam tovább halogatni, amitől nagyon féltem, így delejt kellett adnom az elektromos hálózatnak, hogy kiderülhessen, mit szúrtam el. Eleinte csak kapkodtam és sehol  nem történt semmi. Kicsit lehiggadtam, próbáltam józanul hozzálátni, aminek meg is lett az eredménye. Először a reflektor villant fel, aminek sárga fényét meglátva majdnem sírva fakadtam örömömben. Ezután érkezett meg KG, aki még ért is a dologhoz, így szép lassan kiderítette, hogy miket hagytam ki, miket ronthattam el. Idővel megkerült a tompított is, megfelelően világított a féklámpa és az indexek, de még mindig nincs vészvillogó és benzin tartalék visszajelző. Ez utóbbi feltehetően a megfelelő test miatt nincs meg, a másikra még nincs tipp.

Sajnos most megint nem lesz időm foglalkozni a kocsival, pedig Laci meghozta az új elegant ablakemelőket, így az ajtókkal és a zárakkal is lehetne foglalkozni.

Ui.: Egyik képen losi cuccai vannak, amik a lakatoláshoz és szépítéshez kellenek. (Nyitható ablak lemaradt. ) Utolsón pedig a bontóban talált új alkatrészek. :)