Kétezres évek végén volt birtokomban GMX, egy 1987-es, fehér autó, ami tökéletes megbízhatósággal vitt el rengeteg helyre, napi használós autóként. Igen, még télen is. :) Több soron elbasztam, de ha a baleset nincs, akkor nincs CCL, szóval összességében jól jöttem ki a balesetből, az a tíz öltés meg elfér a fejemen. :) GMX azóta kiegyenesedett, sőt még az is szóba került, hogy visszakerül hozzám. :) Évekig eszembe sem jutott, hogy pótolni kellene, aztán valamiért bekattant, hogy csak kellene egy nagy műszerfalas autó, ráadásul legyen akkor a leginkább kommersz, generátoros, rendes önindítós fajta és persze fehér. Természetesen lakatolatlan, rozsdamentes, gyári fényezéssel. Ezekkel a paraméterekkel már 10 éve is elég rosszak voltak az esélyeim, nem is nagyon mentem autókat nézni, mert nem volt mit. Állapotból sokat nem szerettem volna engedni, színhez is ragaszkodtam, így maradt az évjárat, amin lehetett faragni. Út szélén álló kocsira is tettem papírt, de nem hívtak, megfelelő eladó autó sem volt, árak is elindultak felfelé, lassacskán beletörődtem, hogy nem lesz faceliftes kispolszkim. Amikor már őszintén el tudtam engedni a dolgot, akkor jött a semmiből egy link Vinczytől. Jónak tűnő kocsi, szemét áron, ráadásul a közelben. Nem dolgoztam, így telefonálás után azonnal kispolszkiba pattantam és kimentem Szentendrére. A kocsi jó volt, a 39.000 kilométer teljesen hihető, karosszéria munka minimális van rajta, így egymás kezébe csaptunk az idős eladóval

Mindez volt 2018 áprilisában. Szokásos olaj, vezérlés... szereléseken túl egy fékbetét és fékdob csere rémlik, meg a szokásos csinosítgatások. Stabil, megbízható kisautónak éreztem, de a karrierje decemberben véget ért, mert úgy gondoltam, hogy kicserélem a nehézkesen mozgó tengelycsonkot. Aztán megláttam, hogy a laprugó szilentje is lehetne szebb. De akkor már legyen szétszedve a laprugó és az a fékalaplap is megérdemelne egy friss bevonatot, de akkor már a hátsó is rímeljen rá... Erre jött az esküvő, gyerek, házvásárlás szentháromság és azon kaptam magam, hogy van egy közel patika autóm, ami öt és fél éve bakon áll. 

Idén augusztusra tervezünk egy távolabbi nyaralást kispolszkival és elkezdtem kattogni, hogy melyik autó lenne igazi a feladatra. Kék rohadt jól mutatna a tengerparton, meg is lett emelve, de valahogy mégsem mennék vele. Bordóban hiába van nevetséges mennyiségű kilométer, Siófoknál nem voltam vele messzebb, egyszerűen nincs meg a bizalom. Mostanában elég sokat használom, lassan belecsavarodik a húszezredik kilométer, de valahogy mégsem. :) Szívem szerint csináltatnék egy műszakit a narancsra és biztos vagyok benne, hogy egy olajcsere után kirázná a kisujjából az utat, de ő már inkább pihenjen, megérdemli. Marad a fehér, ami miatt amúgy is szokott a fiam pörölni velem, hogy menjünk vele, de én csak szajkózom, hogy nincs kerék, nincs műszaki, el van barikádozva, blablabla...

Családtól kaptam egy szabad hétvégét, amit kifejezetten a fehér életre keltésére kellett felhasználjak. Nettóban alig másfél nap lett, de így is sikerült nagyot haladni. Legtöbb idő a saját alkatrészei megtalálásával, pakolással és takarítással telt, de így is lábra tudtam rakni. Még nem minden végleges, de ha már tud gurulni, akkor lehet rá műszakit csinálni és haza tudok vele menni, otthon meg majd reszelgetem véglegesre, ahogy időm engedi. Utazásig még bő három hónap van, addig némi próbálgatás is bele kell férjen. Az első próba aznap megtörtént. Benzin felpumpálása után azonnal indult, hangja szép, jó lesz ez. :) 

Ez is kapott üregvédőt, de a Würth nem lesz a kedvencem. 

Olyan időszakban vettem hozzá az alkatrészeket, amikor még hittem benne, hogy ezek a márkák jelentenek valamit. 

Kopó alkatrészek kivételével maradt minden a sajátja. Kézifékkilincs hegesztett és a gumi sincs rajta, de kapott még egy esélyt. 

Elég hamar átjutottam a túloldalra. 

Ősszel a garázs is megkapja a szigetelést.

Történelmi pillanat.

Fényképen nem olyan látványos, de a műgyanta más színű a bakolások helyén. 

Szopóroller, Brembo által szponzorálva.