Napra pontosan egy éve történt meg az első kapavágás, így adta magát egy garázsról szóló szösszenet összehozása. Kész volt az alap, nagy volt és szürke, de már a miénk. Tél nem tett benne semmi kárt, néha le lett söpörve, google is lefotózta, más nem történt.

Május végén gyülekezett a szokásos brigád a kert végében és csuriba szorított ujjakkal lestük a teherautót, hogy be tudja-e depózni a téglás és habarcsos raklapokat az alapra, ahogyan Sanyi kérte. Gond nélkül sikerült bedaruzni a helyükre az összetevőket, így megspóroltunk rengeteg pakolást magunknak, csak azon kellett gondolkodnunk, hogy hova menjünk kirándulni és milyen fagyit együnk, ameddig megérkezik a három fős szakbrigád. 

Másnap már izmosabban indult. Hajnali öt után ébredés, gyors reggeli, hatkor az első téglák a helyükön. A "jó reggelt" pálinkára nem fogok rászokni, de Szudas édesapja ebből nem engedett, így nem volt más választásunk, pedig nagyon tiltakoztunk. :) Segédek kevertek, hordtak, sepertek és vágtak, a szakemberek pedig rakták a falat. Monoton melónak tűnik, de jó volt a hangulat és ameddig tartott az erőnk, addig mosolyogtunk sokat. Fél háromra álltak körben a falak és két óra múlva az utolsó tégla is a helyére került. Asztalnyi vacsora, futáros verzióban, majd a jól megérdemelt pihenés. 

Következő művelet a betonkoszorú és betonoszlop volt, amiket nagyrészt egyedül kellett kiviteleznem. Net és Szudas segítségével kitanultam a betonvas kötözésének csínyját-bínyját, de előtte fel kellett még ragasztanom a heratektákat a falak tetejére. Erre a megoldásra az egyszerűsége, illetve a felesleges hőhidak kiküszöbölése miatt esett a választás. Kapuk felett csak a zsaluzás jöhetett szóba, amihez egy helyi szakember segítségét kértem, akihez Vinczyn át jutottam. Napjainkra elmondhatom, hogy szeretek és tudok is zsaluzni. :):):) Betonvasak kötése haladós és nekem való munkának tűnt, ám a nem megfelelően megválasztott célszerszám miatt kényszerű szünetet kellett tartanom, de így is sikerült tartani az ütemtervet. Zsaluzás fenn, betonvasak a helyükön, műszaki ellenőr rábólintott, jöhet a mixer.

Pocsék időben, de annál hatékonyabban abszolváltuk a koszorú kiöntését. Szudas öntött és simított, én csak pakoltam a talpa alá a pallókat. Bontani egyedül bontottam (zsaluzatot), majd társaságban is (épületet), ugyanis azt a tippet kaptam, hogy a tűzfalhoz használjunk bontott téglát, mert az olcsóbb és jobb. Pont akadt a telken egy szabadon bontható gazdasági épület (tyúkól polkorrekt elnevezése), így két legyet sikerült egy csapásra. Én bontottam, család női tagjai pucolták a téglákat és amikor elfogytak a bontható falak, akkor megálltunk. 

Kicsit nyugalmasabb időszakra készültem, mert az ács munka teljes egészében vállalkozónak lett kiadva, de persze nem pihenés lett belőle, hanem egy olyan munka, amit tudok, de nem szeretek művelni. Neve pedig legyen lazúrozás. Alaphangulatot megadta a nyolc raklap cserép, amit nem tudtak lerakodni az épület mellé, mert ott már a faanyag várt felhasználásra, így maradt a kocsibeálló, ami azt jelenti, hogy 50-60 méter kézi rakodás várt, ami a fizikai fáradáson túl magában rejtette a cserepek amortizálódásának is az esélyét. Szerencsére egy kúpcserép kivételével a nyolc raklap épségben érkezett meg a célállomásra, ami sérült volt, az nem az én hibámnak tudható be. 

Ácsok rendületlenül haladtak, többször kellett korán kelnem, hogy őket beelőzzem a festéssel, mert csak így lehetett kellően igényes a végeredmény. Egyik oldalon így is vissza kellett bontani a szélső cserépsort, mert más módon nem lehetett szépen dolgozni. Három szelvényes létrán festegetve ismét nyugtáztam a tényt, hogy nincs tériszonyom, de tisztelem a magasságot, volt némi bizsergés odafenn. :)

Széldeszkák és külső lambériák lekenése után letehettem az ecsetet, de festés nem ért véget, mert ökör fejjel kitaláltam anno, hogy milyen szép dolog a látszó gerenda, csak az nem tudatosult bennem, hogy azt valamivel meg is kell majd védeni. Ha a gerendák három dimenziós mivoltától el is tekintünk, akkor is nettó 85 négyzetméternyi felület várt rám, amit nem terveztem ecsetelni, ellenben a fa erezetét szerettem volna megtartani. Hosszas keresés után találtam egy iparinak mondott vékony lazúrt, ami létezett az általam megálmodott színben és fújni is lehetett. Természetesen nem lehet csak úgy megvenni, hanem kevertetni kell és német gyártmány, így sajnos felső polcos portéka. :( 85+ négyzetméter átcsiszolása (gerendák három lépcsőben, hajópadló csak egy finomsággal) után tölthettem a profi cuccot a pisztolyba, hogy valami igazi szar legyen az eredmény. Az első réteg már abban a pillanatban megfolyt, amikor rágondoltam a festésre, így némi trükkhöz folyamodtam és különböző leselejtezett alsóneműkkel dörgöltem be a fába az anyagot és itattam fel a felesleget. A második réteggel már semmi ilyen jellegű gond nem volt, szépen terült, szépen fedett. Végeredményt sajnos lehetetlen rendesen lefotózni, soha nem adta vissza a valós színét a fénykép, de alapvetően szürke, némi barna beütéssel. Egyes képeken csak kosznak tűnik, a másokon meg full barna, a valós végeredményt csak élőben látni igazán. 

Garázs födém festése után, de még a műhely rész festése előtt lezártam Ytong segítségével a légrést a két helyiség között. Ami fűrészelést a tégláknál ellógtam, azt itt ledolgoztatta velem sors, mert egy-egy centiken múlt hogy nem fértek be a helyükre, így a teljes oldalukon végig kellett vágni a téglákat, de még így is hálásabb munka, mint ugyanez a művelet a téglákkal. 

Hétvégén remélhetőleg felvonulnak a villanyszerelők, így az őszi találkozó vasárnapját részben ki is kell hagynunk, de most már nagyon közel az idei cél, jó lenne már kicsit pihenni és letudni, ami terveben volt. 

Köszönet ismét sok embernek jár a segítségért. Felsorolni nem szeretnék, úgyis tudják, hogy hálás vagyok. :) 

Ezzel sok időt és energiát spóroltunk.

Első téglák.

Egyik kedvenc képem. :)

Utolsó tégla. 

Fenn a heratekta. 

Újabb "szakmával" ismerkedtem.

Innen...

...ide.

Ideiglenes csatorna. 

Árok a biztonságom miatt kellett. :)

Első próba a műhely részben. 

Itt koszos.

Itt barna. :)