Egy véletlennek köszönhetően sikerült korábban szereznem főkábelt, mint azt gondoltam, így az összes akadály elhárult és be tudtam építeni mindent az alagútba. A véletlen apropója amúgy az volt, hogy egy külvárosi boltba mentem, mert ott lehetett kapni polcról gyári Krosno gátlókat, ráadásul igen kedvező áron. :) A biztonság kedvéért a főkábelt teljes hosszában betekertem bandázs szalaggal, azokon a helyeken, ahol jobban ki van téve dörzsölődésnek, ott pedig tripla réteget kapott ugyanebből az anyagból. Amire különösen büszke vagyok, az a hátsó szem forrasztása. Ez volt életem első forrasztása, ami szép lett és nem nemesfémen hajtottam végre. :)

Az alagút berendezése során szerencsére sehol nem ütköztem akadályba, egyedül az új kulisszán kellett kicsit dolgozni, mert a váltórúd festéke leverődött a raktározások és szállítások során, de némi fekete festék megoldotta a problémát. A kulisszához csináltam mókás alátéteket, hogy állítás során ne sértsem fel a festéket, majd elnyerte végleges helyét a szinterezett kézifék, az átfényezett szivató és indító panel is. A kézifék szerelékeit egy új darabból nyertem ki, az alátét gumit a gyári alapján gyártottam le, csavarokból pedig mindenhol galvanizált gyáriakat használtam. :)

A „beköltözések” után elnyerték végső helyüket a szigetelők, a szinterezett fűtéscső és trapézlemez. Mindkettőre egyedileg szabtam szigetelést a gyári minta alapján, hogy tökéletesen zárjanak. Koronázásként az "egybekárpit" érkezett, de a ceremónia nem volt az igazi, be kellett látnom, hogy az autó új arcához nem illik az ilyen kárpit, így kénytelen leszek kitakarítani a hibátlan állapotú gyári darabomat. :)

A vaterázgatás megint nem maradhatott el, így lett még egy csoportkerekem, kettő szempillám, illetve érkezett egy olajpumpa és két gyújtáselosztó. (Az egyik Zelmot, a másik Bakony. :)) Végre teljesült egy régi álmom is, egy polskis bélyeg személyében, aminek nagyon örülök. :)

Pityu is megkapta az új szívét, azonban a műtét nem volt mentes a komplikációktól. Első hiba a kipufogónál jelentkezett, aminek a vége erősen rossz szögben került felhegesztésre, így a hátfal azon támaszkodott. Nem volt kéznél másik kipufogó, így flex segítségével kellett korrigálnom a gyárban elkövetett hibát, ami kevéssé esztétikus, ellenben praktikus. Második hiba a szelepfedélnél jelentkezett, ami meg volt rogyva, így betámasztott a szelepeknek, ezért nem kelt életre a motor sokadik próbálkozásra sem. Még szerencse, hogy Réka motorjánál hasonló probléma volt, így nem kellett sokat agyalnom a hiba forrásán. :) Nem is lett volna olyan fájó a dolog, ha nem egy szinterezett darabról lett volna szó, amivel volt munka, ami így pocsékba ment. Kéznél csak alu fedél volt, így ideiglenes jelleggel az került fel a blokkra. Azóta a szívászaj csökkentő helyére a régi fajta cső került fel, amivel lényegesen mutatósabb a motor és még retek sem hullik belőle a karburátorba, amikor öregszik a szövetes rész. :) A szelepfedél cseréje után a motor szépen indult, szépen járt, különösebb erőt egyelőre nem érzek benne, de ezt csak 1500-2000 km után fogjuk megnézni ténylegesen. :)

Ideje volt átnézni a bódét is, hogy miket kell vásárolni a lakatoláshoz. Pityu az átlagos Polskiknál lényegesen jobb állapotban van ugyan, de lesz munka vele bőven így is. Hátsó sarkok, küszöbök, akku tálca és az első sárvédők cserések, a padlóra kellhet még pár folt, illetve a dobokra is rá kell nézni. Ellenben a nyílászárók hihetetlen állapotúak, így a felmérés után azokra terelődött a figyelem. Ajtók ki lettek sikálva belülről, díszléc alatt fel lettek polírozva, majd száradás után  a szokásos üregvédés. Terv szerint megérkeztek az új fényszórók, így tisztítás „áldozatává” váltak az üregeik, illetve kaptak új műanyag kereteket és új pillákat is. A leginkább látványos azonban mégis a matrica eltávolítása volt, ami régóta szúrta a szememet. :)