Nem posztoltam Bulgáriából. Nemhogy kettőt, de még egyet sem. Pedig nem volt olyan feszített a tempó, mint Albániában, de valahogy mégsem. Jól esett kicsit pihenni, korán feküdni, jól aludni, bár a közvetlen tengerparti szállásokon továbbra sem tudok sokáig aludni. Sokáig a reggel nyolcat jelentené. :) 

Indulás hajnali négykor, ameddig lehet autópályán. Az útvonal sokáig megegyezett az egy hónappal korábbi craiovai túráéval, de most tudtunk nézelődni, fényképezni és nyújtózni. Bár az augusztusi út is egy örök élmény marad, de jobban szeretem, ha nem kell sörrel tompítanom a buszos utazás fáradalmait. :) Utak abszolút vállalhatóak és táj is sokszor adott fotózási témát. Kedvenc az Orsova környéki Duna volt, ahol egy kisautós fényképre is muszáj volt kiállnunk. Lényeges információ, hogy némi alapjárati fulladással indultunk útnak, aminek okát idő hiányában nem tudtam megkeresni az utazás előtt. Magyar-román határon untam meg először és az őrbódétól pár méterre félreálltunk és nekiálltam egy másik karburátor felapplikálásának. Átkeléskor a fiatal határőrt jobban érdekelte a szerelésünk miértje, mint az irataink. :) 

Kamion rengeteg van az úton, de valahogyan mindig sikerült őket megelőzni, egyetlen kalandos eset volt csupán, amikor előttünk a szerelvény egyik kereke befogott és úgy kellett kivonszolnia magát a következő kiállóig. Ez sem tartott tovább öt percnél, mi fotózással ütöttük el ezt az időt. 

Calafat-Vidin híd nem olcsó a maga hat euros árával, de minden centjét megéri. Odafelé sem sajnáltam érte a pénzt, de visszafelé derült csak ki igazán, hogy mennyire kifizetődő. Bulgáriában fix útdíj van, amiért az autópályákat is használhatjuk. BG Tollt az első benzinkúton meg is vettük, egy külön automatából. Bliccelésre felesleges gondolni, mert nagyon sűrű kamerahálózat van kiépítve és szúrópróbaszerű igazoltatás is rengeteg van az utakon. Nekünk egy hétre két igazoltatás jutott, gondolom szezonban még fokozottabb a jelenlét.  

Az ország elsőre egy lájtos apokalipszis utáni Magyarországnak tűnik. Nyugati országrészen rengeteg a szemét az utak mentén, néhol akkor dzsindzsa nő be az útra, hogy szabályosan kerülgetni kell és nagyon sok a pillangó az utak mentén. 

Kispókkal nagy falat lenne egy szuszra a Budapest-Várna táv, így ezúttal is tranzitszállást foglaltam, ami a határtól 130-140 kilométerre volt, Vratsa városában. Maga a város nem sok szót érdemel, ellenben a fekvése és természeti szépsége annál felemelőbb. Vratsa a szikláiról és a vízeséséről híres, adott volt, hogy a szállást inkább ezen a nyugisabb részen kerestem. Csajka hibátlannak bizonyult, recepció felett külön ablakot terveztek a magasodó sziklákra való kilátás érdekében és a főbejárat is ezen okból lett egy nagy üvegportál. Hozzám hasonló betegeknek külön plusz pont, hogy az ablakunk alatt tudtam parkolni. :) Szállástól pár lépésre voltak a leghíresebb Vratsa sziklák, amiket pillanatok alatt megtaláltunk, ellenben a vízesés már egy komolyabb túrát igényelt volna, így a sötétedés és az ismeretlen miatt elengedtük. 

Reggel kicsit nézegettem a kisautót, hogy miért ilyen rapszódikus az alapjárat, de a vége az lett, hogy egy Clion cseréltem izzót egy bolgár párnak, majd gyors reggeli és indulás Várna felé. Természetesen nem nyílegyenesen, hanem Zheravna felé kerülve. Kitérő egy nagyon hangulatos útra vezetett minket, néha elképesztő putrikkal tarkítva. A skanzen falu csodaszép és hangulatos, abszolút megérte a 2*40 kilométeres kitérőt. Itt ismerkedtünk meg Angellel, aki hosszas sztorizás után ránk melegített  két szarvasgombát, amit állítólag reggel ásott ki a kutyája. Kutya valóban volt, Angel 1+1 akciójának köszönhetően még a rántottát is szarvasgombával kellett együk ezután, hogy ránk ne rohadjon az értékes portéka. :) 

Vissza a főútra, irány Várna. Unalmas főút, majd a még unalmasabb autópálya és várjuk, hogy mikor látjuk meg a tengert. Nem láttuk meg. :) Csak a városban érkezett a látvány, de az is kikötős, teherhajós tenger volt, nem az elérzékenyülős. Szállást itt sem a dzsumbiban foglaltam, hanem egy tökéletesen intim részen, valahol az agglomerációban, ahova koordinátákkal egyszerűbb eljutni, mint címmel. 4-5 kilométerrel a cél előtt satufék, tolatás, majd ismerkedés Borislavék autójavító műhelyével és a metálzöld (vagy acélkék?) "kilencszázas" kispolszkijukkal. Nagyon leraktuk volna már a hátsónkat a szálláson, de próbakörre invitáltak, amit a világért sem hagytam volna ki. :) Átbeszéltük a bolgár kispolszkizás nehézségeit, nevettek jókat az alkatrészekkel való túlkészülésemen, majd irány a maradék pár kilométer a tengerpartra. Szálláshoz egy kanyargós, erdős út vezetett, melynek végén pár étterem, egy eldugott kemping és egy puccosabb hotel volt. No meg strand, tenger és a mi szállásunk, ami saját éttermet üzemeltet a mínusz egyes szinten, felette pedig két szinten 2-2 szoba, amiből az egyik tetőtéri, csupa ablak a miénk volt négy éjszakára. :) Kulcsot az étteremben vettük át, ahol a tulaj csupaszív barátja segített nekünk mindenben és a személyzetről is csak szuperlatívuszokban lehetett beszélni. Kiszolgálás gyors volt, az ételek finomak, bár a mi szokásainknak kicsit furcsa, hogy az ételeket nem egyszerre hozták ki, hanem abban a sorrendben, ahogyan készen lett. Ez az összes helyen így volt, ahol jártunk. 

Másnapra kirándulós programot terveztünk, elsősorban tengerparti, sziklás helyekre. Így jutottunk el a Tyulenovo sziklákhoz, a Bolata strandhoz és Kaliakra fokhoz. Mindegyik megérte az utazást, szavak helyett lentebb van róluk pár kép, ami kifejezőbb. Szeptember elején sehol sem volt már tömeg, abszolút élhető volt mindhárom. 

Hazafelé beugrottunk az Arany-homokhoz, ami az ország egyik leghíresebb strandja. Nem ezeket a helyeket szeretjük, de útba esett, egy megállást mindenképpen megért. Hátsó bejárat oldaláról közelítettük meg, ami pont úgy nézett ki, mint ahogyan a hátsó bejáratoknak ki kell nézni. Nem ezek vannak a szórólapok címlapján. :) 

Csütörtökön nem terveztük elhagyni Várnát és környékét. Csatangoltunk a szállás előtti partszakaszon, láttunk igazi bolgár nudistákat és összegyűjtöttünk minden érdekes dolgot, amit a homokban találtunk. Délután bementünk a városba, hogy jöhessen a fiús program: a várnai retro múzeum. Érdekes, hogy maga a múzeum egy plázában van, egészen pontosan a Zara mellett. Ami viszont benn fogadott, arra nincsenek szavak. Nem tudom, ki hozta össze ezt a gyűjteményt, de innen is fogadja gratulációmat. Az összes autó teljesen felújítva, mindegyik alá tükör tolva, a tükrök alatt pozdorja, nehogy takarítás közben megkarcolja a műgyantát. Legfontosabb látnivaló a két kispolszki (1-1 ST és FL) volt, azoknál töltöttük el a legtöbb időt. Ahogyan az ország útjain, úgy itt is a Lada volt a domináns keleti autó. Már nem emlékszem a pontos számra, de tizenöt darab tuti volt a vörös szőnyegek mellett. Az egyéb retró tárgyakból szinte minden tökéletes állapotú, el sem tudom képzelni, hogy hány év gyűjtőmunkája lehet emögött és persze az anyagi része is inkább milliárdos, mint milliós tétel. Aki a környéken jár és vonzódik az ilyen fajta régiségekhez, annak kötelező. Léptékéhez képest a belépő is filléres tétel volt. 

Utolsó Várnában töltött napunkra megint kirándulás, városnézés volt a terv. Nessebar talán a leghíresebb bolgár látnivaló, ennek megfelelően elég zsúfolt, még szeptember elején is. Odafelé Obzorban tartottunk egy pihenőt, ami szintén uniformizált stranddal rendelkezik, de sokkal élhetőbb, mint a Várna környéki strandok. Nincsenek magas apartmanházak, van helyette hangulatos park és bazársor, ahol végre megvettük a hőn áhított törölközőnket. Nessebar felé láthatóan egyre gazdagabb és rendezettebb az ország, néhol nyoma sem volt a balkáni hangulatnak. Szép város, szép helyen, így nem csoda, hogy Nessebar az egyik legnépszerűbb a turisták körében. Szerettük volna Sozopolt is megnézni, ami állítólag kevéssé zsúfolt, de látványra hasonlóan megkapó, de túl sok időt töltöttünk Nessebarban és kellett egy nagyobbat strandolni, így visszatértünk a szállásunkra. 

Este a másnapi transzferszállásra vezető útvonalat tervezgettem (más úton terveztünk menni, mint amerre jöttünk), amikor a véletlenül otthagyott kurzor felvillantott egy "Polski valami" nevű települést az útvonal mellett. Először azt hittem, a szemem káprázik, de másodjára is ott volt, így akadt horogra egy spontán program. Mindössze 15-20 kilométeres kitérő volt, a várost nem is akartuk megnézni, bőven megelégedtünk egy táblával való fotózkodással, végül mégis emlékezetes lett az út, mert egy nyergesvontató előttünk pár másodperccel borult be az árokba, hatalmas porfelhő kíséretében. :(

Ezt leszámítva a Várna-Vratsa út eseménytelen volt, Csajkánál a parkolóhelyem várt, bár ezúttal másik szobát kaptunk, ami nem pont a kisautó felett volt. :) Lőttünk még a kisautóval közös fotót a sziklánál, sétáltunk a patak mellett, majd elfogyasztottunk egy finom vacsorát, a szállás rendkívül jó hangulatú éttermében. Éppen esküvőt tartottak, ami picit aggasztott, de csendes népek voltak és az ablak is nagyon jól szigetelt, így tökéletesen kipihentük magunkat a hazaút előtt.

Ugyanarra terveztük a hazautat, mint odafelé, de Vidinnél valami porszem került a gépezetbe és egy szerb határátkelőnél találtuk magunkat. Szerb határon szolgálatot teljesítők pont olyan "kedvesek" voltak, mint rendesen, még a köszönést sem sikerül viszonozni. Ezért is volt meglepő a Tito felirat alatti szerb-román határ, ahol kiintettek minket a sorból, még az ellenőrzést végző kollégáját is elhesegette a határőr, hogy a kispolszkis magyarok ellenőrzés nélkül mehessenek dolgukra. Utolsó tippem egy szerb-román határ lett volna, ahol ez megtörténhet, mindenesetre mi megköszöntük és mosolyogva folytattuk utunkat haza. 

Bulgária is egy jó kaland volt, de ha Balkán, akkor nekünk marad Albánia. Vágyunk volt ide is eljutni, nem bántuk meg, hogy Toszkána helyett ide jöttünk és azon országok száma is nőtt, ahova polszkival jutottunk el. Ha jól számolom, akkor eddig 15 országban jártunk a naranccsal, ami nem egy világjáró szám, de szégyenkeznie sem kell a kisautónak. Felújításig nem hinném, hogy tovább fog nőni a kipipált országok száma, de nagyon szeretném ha a jövőben tovább tudnánk terjeszkedni nyugatra és főleg a Baltikum irányába. Szerb és bolgár utak minősége ezt a gondolatomat csak erősítette. :) 

Magyar-román határon. :) 

Valahol Orsova után.

Itt már befogott a fék. 

Lányok. 

Vratsa.

Autóút dzsumbival.

Statisztika adatok alapján kirakott táblák figyelmeztetnek a veszélyre. 

Viszonylag sok van még belőlük. 

Zheravna. 

Gyászhirdetések mindenhol, a bolgár lélek megkönnyebbülése érdekében. 

Olcsó, mégis igényes kivitelezésű. 

Tipikus életkép.

Szállunk, hasítunk...

Az egyetlen Polski, amit nem múzeumban láttunk. 

Reggel a pecásoké volt a partszakaszunk. 

Várna felett. 

Tyulenovo sziklák. 

Bolata.

Kaliakra fok. 

Aranyhomok hátsó bejárata Skodával és Swifttel. 

Trabi tipikus felhasználási módja. 

Aranyhomok...

...és a mi strandunk. 

Mindennapi szörfösünk. 

Normále. :) 

Obzor.

Nessebar. 

Egyetlen Lada, amin látszott, hogy nem melós verda.

Szinte mindenhol voltak ilyen automaták. 

Helyi Dikh TV. :) 

Mindennapi kávé. 

Esküvő Vratsában. 

Szakadt tábla, szakadt utak. 

Ezt is láthattuk közelről. 

126shop.hu