Ismét újabb módon jutottunk ki Lengyelországba. :) Kihasználtuk a húsvéti szünetet és turistaként térképeztük fel Bialát, mert erre eddig sosem jutott idő. KG-éknak más programja volt aznapra, így ketten indultunk Losival, sietnünk így nem kellett, szép nyugdíjas tempóban tudtuk le a távot, nem kakaskodtunk senkivel. :) Egy Feliciás volt csak említésre méltó, aki önmagát sz….atta, mert nem számolt azzal, hogy a kedvező szélárnyék elvesztése után már nem lesz ereje visszaelőzni. :)

Kora délelőttre értünk ki Bielskoba és először a szállást akartuk elintézni, de arcunkra fagyott a mosoly, amikor megtudtuk, hogy a megszokott hotel aznap nem vár minket sem szeretettel, sem nyitott kapukkal. Párszor visszanéztünk, mert hátha mégis, azonban minden alkalommal csalatkoznunk kellett. Szerencsére a GPS tartogatott még pár csucsukálási opciót és végül sikerült találnunk egy elfogadható árú és kulturált szállást, ami zárt parkolóval is rendelkezett. Egy-null ide. :)

Biala belvárosa nem volt túl nagy, ellenben rendkívül egységes, rendezett képet mutatott és itt szembesülhettünk azzal, hogy a locsolkodást mennyire komolyan veszik a városi lengyelek is. Szökőkutak mellett folyamatosak voltak az utcai harcok és többen katonai ruhába öltözve, puskákkal lőtték egymást, folyt a víz mindenhol. :)

Szimpatikus kis csapatunk maradék fele másnap reggel érkezett és új tagot üdvözölhettünk a fedélzeten Soma személyében. Programot ezúttal sem bonyolítottuk, azaz Jaceknál kezdtünk, aki eléggé ráfeküdt a Polski bizniszre és rengeteg –számomra- értékes alkatrészt halmozott fel. (Ennyi új váltót egy helyen még nem láttam. :)) Elsősorban a váltóhoz és a motorhoz kerestem alkatrészeket, de ezekről inkább a képek beszéljenek. Legjobban a gyári henger/dugó szettnek örültem, ami az előző út után jött meg allegroról. Többi helyen sok érdekesség nem történt, kibontottuk, amit ki lehet, megvettük, amit meg lehet. A kedvenc bontósainknak vittünk "jó" magyar pálinkát, hátha vékonyabban fog majd a ceruzájuk. :) Sokkal vékonyabban nem fogott. :)

Estére megind gondjaink támadtak a szállással, hiszen a Ziad és az előző napi hotel is fullon volt, így ifjabb Jacek segítségét kellett kérnünk, hogy legyen fedél a fejünk felett. Jacek Junior Biala belvárosban szerzett nekünk egy ötágyas szobát, valami diákhotel harmadik emeletén, ami nem volt egy Ritz, ellenben roppant hangulatos volt, igaz a falak elég vékony anyagból készültek.:)

A hazaút nem a szokásos módon alakult, mert kaptunk egy "potyautast" Laci személyében, akivel a szlovák határtól együtt jöttünk. Innentől már három autóval mentünk és elég jó tempót diktáltunk, némelyik tátrai szakasz kifejezetten élvezetesre sikerült, bár itt-ott erősen vissza kellett venni a tempóból, mert az út minősége nem kedvezett egy ültetett és megpakolt autónak.

Autóval picit jobban haladok, mert úgy döntöttem, hogy a nyár végén menni szeretnék vele, igaz így szinte minden reggel és este van programom. :) A lakásban készül már a motor, azonban mindig hiányzik valami, most éppen az ékszíjtárcsa van a homokfúvósnál, a hengerfej pedig az esztergályosnál. A váltóhoz már csak pár dolog kell, igaz azok egyelőre nem a könnyen beszerezhető kategóriát képviselik, csak ezután látogathatom meg a mestert, hogy a dobozokból egy működő mechanikai egységet építsünk. Barna kárpitokat háromszor sikáltuk ki Losival, minden sikálás után ki lettek mosógépben mosva, majd a hátoldalukról benzinnel lemostam a kátrány maradványokat. Most kárpitosnál vannak, aki szép új szegélyt varr rájuk a régi szakadt helyett, ezután elnyerhetik végső helyüket. Az oldalsó kárpitok is természetesen barnák lesznek, illetve a hátsó ülés is. Ezekkel könnyebb dolgom volt, mivel műbőrből készültek, így megelégedtek egy szappanos sikálással és egy ápolózással, hátoldalukon kátránymentesítéssel. Mindegyiken van valami apró hiba, de ezek a vállalható kategóriát képviselik, nem várom el, hogy harminc évesen makulátlanok legyenek. :)

Remélhetőleg lassan mutatós képekkel fogok gazdagodni, amik az autóm szép részleteit ábrázolják. :)