Valahol a térkövezés finiselésénél hagytuk abba a teleregényt. Télen szolgáltatott elég munkát a +300 négyzetméternyi térkő, fel is merült egy hómaró/ seprűgép vásárlása, de mire konkrét ajánlatokig jutottunk, addigra vége lett a havazásnak, így el lett engedve a téma. Ha tippelnem kellene, akkor pár hét/hónap és újra hasonló gépeket fog feldobni a google ads. :) 

Tavasszal nem foglalkoztunk építkezéssel, inkább erőt gyűjtöttünk és a párnát tömtük, hogy június és július fordulóján kezdődhessen a mutatvány. Kezdetként lealapoztam egy tapadásjavító réteggel a szerelőbetont, majd Szudas -egy vendégeskedésük során- beavatott a kátránylapozás rejtelmeibe a kisebbik oldalon. Fontos és lényeges megemlíteni, hogy ekkor már lenn volt szinte az összes a kocsi, így ha az egyik oldalon folyt a munka, akkor a másik oldalra a lehető legtöbb autót (kandallót, polcot, dobozokat...) kellett átzsuppolni. Az esetek nagy százalékában nem is az érdemi munkában, hanem a pakolásban fáradtam/ fáradtunk el. :) 

Másik oldalt már egyedül kátránylapoztam, ennek megfelelően lassabban és pepecselősebben vittem véghez a feladatot, de úgy gondolom, hogy az eredmény szép lett. Jelentősége nincs sok, mert rejtve lesz a szemek elől, na de a tudat. :) A folyamatos tologatás és tárolási probléma okán a garázs részt két részletben tudtam csak megoldani. Így eshetett meg, hogy az utolsó csík kátrányt akkor melegítettem fel, amikor a műhely részt nagyban betonozták. Szerencsére a kőműves vállalkozónk partner volt a két lépcsős munkavégzésben, így pár napot kellett csak szabad ég alatt töltenie az autóknak. Műgyantázás előtt mindenképpen meg akartam adni a betonnak a 28 napot, amit teljes kötési időként szoktak emlegetni, így Szuszura csak augusztus közepén számítottunk. 

Szuszu jött, csiszoltunk egy jó ízűt, majd felhordta a műgyanta alapozóját és hazament. Másnap ismét közös csiszolás, végső réteg felhordás a részéről, egy speckó hengerrel görgőzés (szöges cipőben) a részemről. Szénszűrős maszkom pont üzemen kívül volt, így a nap végére érezhetően betegebb volt a tüdőm és a májam is. :) Eredmény tükör lett, de visszaütött, hogy túl sokat pihentettük az anyagot, nagyon kellett szaladgálnom a sünis hengerrel, hogy elpusztítsak minden buborékot. :) 

Nagyobbik oldalnál is ugyanígy dolgoztunk, csak óvatosabb rétegvastagságot gondoltunk ki, ami az anyag pár éves mivolta miatt nem volt jó ötlet. Kevéssé akart terülni, a húzás nyomok megmaradtak a felületen, így újabb randit kellett megbeszélnünk, hogy felvigyünk egy harmadik réteget. Jobb lett, de mégsem olyan szép, mint a műhelynél. Frissiben újra akartam kezdeni az egészet, de azóta elfogadtam, hogy ez úgyis egy kopó és roncsolódó réteg, és felesleges lenne megint százezreket beleölni egy újabb rétegbe, ráér az sok év múlva. No meg így sem csúnya, csak nem tökéletes. :) 

Erre az évre egy festés volt még betervezve, amiben Joci (aranykezű fényező) nyújtott segítséget és ajánlotta Feriéket. Mivel rokon szakma, így hittem Joci szemének, nem is csalódtam. Feriék gyorsan, jól és elfogadható áron dolgoztak. El tudtak vonatkoztatni attól, hogy ez "csak" egy garázs és komolyan vették, hogy olyan minőséget szeretnék, ami egy hálószobának is becsületére válik. Hétfőn jöttek, péntek délután már ott sem voltak és egyik nap sem dolgoztak nyolc órát, de volt ahol még négyet sem. Hatékonyságukhoz nem férhetett kétség. Egyedül az fájt, hogy nekik párhuzamosan kellett dolgozniuk mindkét oldalon, így az összes autót ki kellett rakni ez időre és nem minden nap alakult úgy az időjárás, ahogyan szerettem volna. :( Színeket az utolsó pillanatban döntöttem el, de egyiket sem bántam meg. Egy-egy piros csíkkal adós vagyok mindkét helyiségnek, de azt már csak tavasszal ugrom meg. 

Garázskapuk leszerelésében a festők voltak a segítségemre, viszont a visszaszerelésben már nem tudtak segíteni. Ezúton is köszönet a Lengyelországból hazafelé betérő barátaimnak, akik segítettek visszarakni a kapukat. Azóta szállóige a: "Mit baszkódsz, Gida?" :) 

Piros csík tolódása miatt a különböző csingilingik felfúrásában és a villanyszerelési szerelékek bekötésében élhettem ki a kreativitásomat. Zománctáblát saccra 10 éve vettem és azóta csak rakosgattam egyre-másra, de végre elnyerte megérdemelt helyét. Villanyszerelés meglepően jól ment, eddig minden úgy működött, ahogyan terveztem, így elsőként a padláson lett világítás, a garázs részre pedig a héten érkeznek a lámpák. 

Egy kisebb gikszer volt a csingilingizésben. Mentett képeimet nézegetve próbáltam összeírni a szerelvényeket, amikor szemet szúrt, hogy a képeken van pár aljzat hely, ami valójában nincs. Nem kellett nagy logika, hogy rájöjjek, hogy be lettek vakolva. Lehet én nem emlékeztem, lehet a vakolós cég emberei nem szóltak, igazából a lényegen nem változtat, a lukakat fel kell tárni. A korábbi képeim itt is segítségemre voltak, ki tudtam mérni a pontos helyeket, de szar érzés volt egy frissen festett falba beleereszteni a fúrószárat és a szerencsére bízni magam. Csont nélkül meg lett mindkettő, de az érzést nem kívánom senkinek, amit a fúrás kezdetén éreztem.

Apró lépésekben otthonosodunk, előbb-utóbb mindennek meg lesz a végleges és logikus helye, de ez nem most lesz és nem is holnap. Múlt szombaton volt a nagy nap, amikor is a garázskapu kinyitása után először éreztem azt, hogy "ez az, megérkeztem" és valóban olyan, mint amilyennek megálmodtam. Hiába egy létra volt az első tárgy, amit megpillantottam, valahogy ott volt a bugi a látványban. :) 

Tapadásjavító felvitele. Bitumen alap.Bevasalt, végső betonréteg. Első etap...... és a második.
Folyamatosan változó felállás. 2K alapozó. Végső műgyanta réteg. Csúnyán sikerült réteg becsiszolva. Jobb lett, de nem az igazi. :( Egyelőre marad így. Üvegtéglák fugázása. Ilyen is volt. :( Ilyesminek álmodtam meg. :) Még nincsenek letakarítva a gerendák, de ilyen minőségre vágytam. Elsőként ezek kerültek a helyükre. Meglepetés. :) 

Kispolszkihoz majdnem minden: 126shop.hu