Péntek és vasárnap között arra készültünk, hogy elveszítjük Szegeddel kapcsolatos szüzességünket, hiszen sem Csajos, sem én nem jártunk még a megyében sem. Végül saját autóm volánja mögé "kényszerültem", mert a Mitsubishinek is volt valami kehe, így Soma inkább maradt a saját lovánál. Meglepő volt, de a BKV sztrájk folyományaként kiürült a város és olyan gyorsan tudtuk magunk mögött a fővárost, amire még nem volt példa.

Tempónk nem volt halálos, mégis hamar leértünk Ceglédre, ahol gyorsan felvettük a két Swift ülést, majd tovább Nagykőrösre, ahol találkoztunk Robiékkal és Lajoskáékkal, illetve a csajok kiélhették a Tesco iránti határtalan szeretetüket. Ez annyira jól sikerült nekik, hogy a kecskeméti körséta ki is maradt a programból, hogy időben Szegedre érhessünk. Valahol a végcél előtt találtunk egy bontónak látszó objektumot, ahol sok kedves autó állt erősen lerúgva. A tulajdonos roppant barátságos volt, de ennek ellenére sem tudtam azzal szimpatizálni, amit autózás címén művelt. Árairól inkább szót sem ejtenék.:)

Szeged innen már csak egy köpés volt, a Cora parkolónál volt egy kis kavar, majd még rá is játszottunk a sutaságunkra, végül mégis megtaláltuk a nekünk kijelölt sávot. Itt rövid pusziszkodás, kézfogás, majd irány a szállás, ami nem kecsegtetett főúri kényelemmel, de a célnak tökéletesen megfelelt.:)

Szokásos brigád ezután Gabi segedelmével átment a "Jobb, mint otthon" című vendéglátóipari egységbe, ahol sikerült megismerkednünk a világ leghülyébb pincérével, akinek eme tulajdonságát roppant mértékű borravalóval honoráltunk. Ennyire jól még sosem éreztem magamat étteremben.

Este fürdőzés volt, amiről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, nem szeretem ezeket a közös gombatelepeket, de ez nagyon összeszedett volt és jól esett nyamvadt testünket a szauna és a 10 fokos víz párosával újra emberi formába rázni.:)

Szombati programokból kicsit kihúztuk magunkat, de így is belefért a szegedi "bogdánffy" és egy kis városnézés, no meg egy kis evés a szokásos helyen. Utóbbi apropóját az adta, hogy az azonos kézben lévő étteremben, ahol eredetileg a program volt, enyhén szólva nem megfelelő volt a kiszolgálás, így angolosan távoztunk onnan. Este ismét az étteremben alapoztunk, majd vissza a szállásra, ahol a többiek már erősen belehúztak. Esélyünk sem volt utolérni őket, ezért nem is próbálkoztunk, csak óvatosan.:)

Az esti szolidságnak hála a reggel nem volt macskajaj, így szép nyugodtan összepakoltunk, majd elindultunk a helyi gyorsétterembe tavaszi mcmuffinozni, majd irány Pest. Nagy probléma nem volt, leszámítva Réka gázfordító karjának a kettétörését, amit madzaggal pótoltunk, így KG kézigázzal dirigálta az autót, egészen Pestig, illetve Pesten is. :):)
Picit rápihentünk még az izgalmakra a Hajógyári Szigeten, majd mindenki ment a dolgára.:)

Szervezőknek köszönjük a találkozót, a városba 100%, hogy még visszatérünk.

Hétfő este meglátogattam Andrást, hogy kipróbáljam a kagylóülést, illetve vittem neki még egy sínt, a vezető oldali üléshez. Sajna nem lehetett annyira a földre tenni, mint a Polskiban, de így sem lett rossz. Ha minden jól megy, akkor a hétvégén már a kocsiban is lehetnek.:):):)