Jó idő közeledtével egyre szaporodnak a különböző autós rendezvények, amiken igyekszünk képviselni a márkát és klubot. Május első napján ismét a Közlekedési Múzeumhoz látogattunk a megszokott seregszemlére. A kapott matrica ezúttal csalódás volt és a kocsikat sem mertük igazán otthagyni, mert elég sokan voltak az autót nem építő plebsz köréből, akik basznak vigyázni más munkájára. Idő előtt el is hagytuk a helyszínt, így több szót nem is fecsérelnék nagyon a találkozóra, inkább a képek beszéljenek. Csapat nagyobb része Horton, én a Szépasszony-völgyében vigasztalódtam a pesti muri után.

Sokkal jobb mókának ígérkezett a Club126 tavaszi találkozója, amit Mohácson tartottunk. Vízparti szállás a világ végén, elég hülye társaság, így szinte minden adott volt a maradandó találkozóhoz. Pestről csak négyen indultunk ebben a körben, de Szekszárdon szép számmal csatlakoztak hozzánk és Várdombon a szopóálarc is debütált, némi taktikai csel után. Sikere természetesen osztatlan volt. :) Első éjszaka természetesen az önfeledt mulatozás dominált, amit szavakban képtelen vagyok visszaadni, így ezúttal is a digitális technika vívmánya siet segítségemre. Talán a leginkább cenzurázatlan képeket csak itt, csak most. :) Scofield és Burrows szökése sajnos Dömi Mahonenak "hála" nem sikerült, de nemsokára jön a második évad. :):):):)

A szombati napon a kultúrális programok kerültek terítékre, így jutottunk el egy gólyákkal foglalkozó múzeumba, ahol kipróbálhattuk a gólyalábak által nyújtott örömöket, illetve a párjukat otthon hagyó hímnemű egyedek valamiféle melltartónak a hiányát is felfedezni vélték. Volt még főterezés, dunapartozás, de amit mindenképpen kiemelnék, az a csata emlékműve. Idegenvezető hölgynek maximális elismerés, mert olyan előadást rittyentett össze pár odvas fadarabról, hogy mindenki csak szájtátva hallgatta és a megszokott mókás megjegyzések is elmaradtak, mert mindenki csak őt figyelte. Az egészet a végén még megkoronáztuk egy íjászattal, ami szintén örök emlék marad.

Vasárnapi hazaút számomra a komolytalan műszaki hibákról szólt. Még szombaton lecseréltem a szálszakadt jobb hátsómat, de a pótkerék is csak Várdombig bírta. Szálszakadt vissza, majd óvatos hetven hazáig. Petya sem bírta sokáig szerelés nélkül, így Pakson lelazult kipufogónak húztunk utána. Esetből tanultam és a következő napon már rendeltem is meg az új gumikat a kocsira. :) Hétköznapi használatra 145/70R12-es Hankookokat kapott a kocsi, de ez sem ment annyira könnyen, mert kellett négy egyforma (nagy peremes) és jó állapotú felni, ami nem lehetett a kocsi eredetije sem. Miután egyben tudtam őket, mehettek homokszórásra, majd szinterezésre. Színt elég jól sikerült eltalálnom, ellenben az illesztésnél sajnos felhólyagosodtak, amivel nem is tudok semmit sem kezdeni. Természetesen négy új belső is járt az új gumik alá.

Következő napirendi pont az A112-P126 kirándulás volt a macikhoz, illetve Zebegénybe. Szép számmal jöttünk össze és a medvékhez még szinte mindenki velünk tartott. A park maga pozitív meglepetés volt, hiszen közel olyan igényesen kialakított, mint a Fővárosi Állatkert és medvék számára nyújtott tér is hatalmas. Több hektárnyi elkerített területet biztosítottak nekik, amin kialakításra került tó és barlang is. Persze a fő attrakció a mézzel való etetés volt, amit mindenki kipróbált.  Egyedül a mézes fakanállal rohangáló gyerekekkel kellett vigyázni. :)

Sütögetésre már kevesebben jöttek el, de kár lett volna kihagyni, mert nagyon jó hangulatban telt és igen jól tudott esni az év első nyársalása.

Végül következzen az a hétvége, ami nagyon sok programot kínált, ezért volt olyan program is, amit ki kellett hagynunk. Szombaton a 3. Olaszautó Találkozóra látogattunk ki Kg-val, amit a lacházi reptéren rendeztek. Erre a találkozóra vágytam a legkevésbé, nem hoztak lázba az előző évek videói és a jelentkező autók sem izgattak fel túlzottan. Végül becsületből azért kinéztünk és nem bántuk meg. Beálltunk KG-val a gyorsulásra és innen változott meg gyökeresen a program, hiszen én nyertem. Természetesen ez műszaki hibának és nem a motorerőnek volt köszönhető. Sachs tárcsa feladta a küzdelmet és a helyszínen esélyünk sem volt bármit is kezdeni a kocsival, így elindultunk a garázsba. Mondanom sem kell, hogy a kuplung hiányát a váltó is megsínylette, a csoportkerék egyes részeiről teljesen eltűnt minden fog. Öröm az ürömben, hogy utólag szóltak Andrásék, hogy nyertünk egy-egy díjat, amit majd később eljuttatnak hozzánk. KG gyorsulásban lett harmadik a kategóriájában, míg én a legszebb beltér díjat hoztam el. Örülök! :)

Másnapra Kakucs volt tervezve, de végül a Hungaroring lett a program, ahol egy baráti hangulatú összeröffenésen vettünk részt, amit a fóti motorosok szerveztek. Volt ügyességi verseny, finom ebéd, de a legnagyobb élményt mindenkinek a két karika jelentette, amit a Ringen követtünk el. Baromi nagy élmény volt robogni a kisautókkal a pályán és egyáltalán nem vesztünk el a pályán. Díj nélkül innen sem távoztunk, hiszen első lettem a totóval nehezített ügyességi versenyen, de minden Polskis baromi jól vette az akadályokat és megint mi voltunk a legaktívabbak a versenyen.