Nem magyarázkodom, ez így adta ki és lusta is vagyok. :)

Utolsó poszt óta biztosan voltunk párszor Lengyelországban és hoztunk ezt-azt. Sárga motor kiválóan teszi a dolgát, ereje van bőven, olajat sem fossa, pedig van már benne 15.000 az összerakás óta. Az is fix, hogy találtunk egy gyár melletti lerakatot, ahol igen perverz dolgokat is lehet kapni gyári zacsiban, de ezzel nem untatnék senkit. 

Ami talán nagyobb érdeklődést válthat ki, hogy a családba került az ország talán legöregebb 126-osa. Forgalmiba 1973-as évjárat van vésve, amikor a lengyelek még csak álmodoztak arról, hogy ilyen príma gépjárműveket fognak egyszer gyártani. Ablakon szereplő hónapokat azóta sem néztem meg, hogy olaszul milyen hónapot takarnak a betűk, de az is biztos, hogy nem sokkal a Torinói Autószalonon való debütálás után látta meg a kisautó a napvilágot, hiszen rengeteg alkatrészén még 1972-es dátumot találtam. Múltjában igazán perverznek az országba kerülésének dátumát érzem. Húsz évesen érkezett hazánkba, amikor már mindenki CH matricás német roncsokkal menőzött. Számomra feldolgozhatatlan, hogy valaki az egyik reggel úgy kelt, hogy Olaszországból akar behozni egy százhuszonhatost, mert az jó lesz neki. Állapota sajnos igen rossz és orbákolás is akad rajta, de eredetileg bontásra lett véve, hogy az egy évvel fiatalabb tesóját eredetire lehessen felújítani. Ez a terv kezd kicsit meginogni, hiszen a tét mégiscsak az ország talán legöregebb szögletes fityója, így még morfondírozunk az ügyön. 

Legnagyobb hibát talán ott követtem el, hogy a vásárlás feltétele egy friss műszaki volt, amit az eladónak kellett elkövetni. Ő ennek eleget tett, így esély sem volt az azonnali bontásra, ami picit bekavart az autóhoz fűződő érzelmeim racionalizálásában, pedig mindent megtett a kis dög, hogy megutáljam. :)

Cincinnel mentünk a kocsiért és már a hazaúton megállt egy gyújtáskapcsoló környéki elektromos hiba miatt. Ekkor még némi babrálással sikerült életet lehelni bele és hazajutottunk, de Óbudára nem mertem bevállalni az utat, így inkább leraktam a garázs előtt. Könnyedén vett eredetvizsga után jött egy neccesebb átírás, ugyanis a forgalmiban Fiat 126 Banbino volt, ami kevéssé tetszett ezzel a nüansznyi hibával. Ügyintéző készséges volt, de végül feljebb kellett továbbítani az ügyet, így új forgalmi nélkül távoztam, de már én voltam a tulajdonos. Egy hét múlva csörgött a telefon, hogy probléma megoldódott és arra jutottak, hogy a Bambino csak fantázianév, így törölték az egész megnevezést és marad a Fiat 126. Picit bántam, de szigorúan véve ez a kocsi nem Bambino, így nem vertem az asztalt, csak kértem a friss forgalmit. 

Volt még pár lerobbanás a kocsival, bár ezek jelentős részét a benzinszintjelző hibája okozta és nem kifejezetten az autó hibája volt. Egyszer baz húzott haza elektromos probléma miatt, egyszer Attilával hoztunk benzint, másszor Cincinnel és losival toltuk el a garázsig. Utóbbi különösen kedves élmény volt, mert pont Lengyelországba igyekeztünk és akkor még erősen befogott az első fék is. Mindannyiuknak köszönöm szépen a segítséget, remélhetőleg nem kell többet igénybe vennem a szolgáltatásaikat. :)

Szépen lassan elkezdtem azért gatyába rázni az autót, rittyentek is egy kisebb listát azokról, amik az eszembe jutnak.

-féltengely gumiharang, majd az egész váltó cseréje,

-ezer darabra törött hardy cseréje,

-szelepfedél és feszültségszabályzó cseréje lengyelre,

-hengerfejtömítés, furulyák és a kipufogó cseréje,

-olajak és a vezérlés cseréje, 

-első ülések tisztítása (losi :)) és az eredeti padlókárpit lecserélése,

-elektromos hibák javítása, amiért Andreinek jár a köszönet,

-gumi alkatrészek (váltótartó, motortartó, ablaktörlő, rugalmas összekötő) cseréje,

-teljes első fékkör (alaplapok, dobok, munkahengerek, csövek, rugók...) cseréje,

-gyújtáselosztó és légbeömlő cseréje lengyelre.

Biztosan volt még ezeken kívül is munka az autóval, de hirtelen ennyi jut eszembe. Jelenleg használós szerepet tölt be a kocsi, így a megbízhatóság a fő cél, illetve az eredeti alkatrészeket igyekszem kinyerni belőle és felújítva elrakni őket. Így veszít a varázsából az összkép, de nyugodtabb vagyok, ha a különleges és ritka alkatrészek elpucolva, galvanizálva, szinterezve és becsomagolva várják a hogyan továbbot. 

Persze hamar lett "sortársam" is az egyik régi klubtag személyében, aki egy alig fiatalabb 1973-ast rejteget a garázsában. Vele folyamatosan tudjuk egymást mérgezni a különleges és eltérő részletekkel, de csak így gyűlik a sok információ. :)

Ui.: Remélhetőleg a következő posztra nem kell ennyit várni és bízom benne, hogy egy erősítő kúrán átesett kispolszki motorról fog szólni, mely beváltja a hozzá fűzött reményeket. :)