Szeptember elején kapott a klubunk meghívást a pozsonyiaktól az őszi találkozójukra. Dátum hibátlan volt, hiszen arra a hétvégére Cincin amúgy is "rám lett bízva", így a program adta magát. Gyors körkérdés után a szűkebb kör is pozitívan állt a dologhoz, így újra egy napos találkozóra készülődtünk. Táv közelsége és földrajzi elhelyezkedése miatt ezúttal nem volt nálam előző este bandázás, Petiékkel Komáromnál, Sanyiékkal pedig a találkozó helyszínén terveztünk találkozni.  

Előző este bevertük a "jó éjszakát söröket", így jót sikerült aludnunk és az ébredés sem volt vészes, mert a három órás út megengedett egy viszonylag kései kelést. Pontban hatkor találkoztunk Szücsivel a kicsi garázsnál, ahonnan tökölés nélkül folytattuk utunkat Komárom irányába, közepesen erős tempót diktálva. Öröm volt olyan emberrel autózni, akit nem kellett folyamatosan a tükörben keresni és bevárni. Petiék papíron mögöttünk voltak, így megálltunk még Komáromban tankolni, kávézni és némi kalóriát bevinni, de ekkor már csörgött a telefon, hogy ők a határ túloldalán várnak. Pici csúszásban voltunk az eredeti tervhez képest, így a szlovák oldalon is próbáltunk dinamikusan, de biztonságosan haladni, aminek meg is lett az eredménye, hiszen negyed órával a reggeli tervezett időpontja előtt már a lovardában voltunk. A három órás út szinte elrepült, ugyanez a távolság (<200km) a hármas főúton tuti agyfasz lett volna. :) 

Rendezők nagyon szívélyesek voltak, tényleg minden kérdésünkre örömmel válaszoltak, segítette a kommunikációt, hogy többen nagyon jól beszéltek magyarul és angolul is. Reggeli után egy elsőre hosszúnak tűnő túraverseny vette kezdetét, de utólag bebizonyosodott, hogy a 100 kilométer pont hibátlan távolság és a 8-10 megálló is ideális. Szép tájak és ötletes feladatok jellemezték a versenyt és mindenhol derültséget keltett a magyar különítmény, mert az öt autó végig együtt volt, egymás után csinálta meg a feladatokat és együtt kerestük, amiket keresni kellett. Helyiektől kért segítség mindig magyarul történt és mindig magyar szó is volt a válasz, ami különösen szívet melengető volt. Egyedül az utolsó pontba (vakvezetés navigátorral) csúszott némi baki, mert az elhagyott bevásárlóközpont tulajdonosával elfelejtettek egyeztetni, így hamar felfigyeltek ránk és távozásra szólítottak. Mi még abszolváltuk a feladatot, bár túl sok köszönet nem volt benne, így nem is bántuk, hogy kimarad az értékelésből. :) 

Ebéd, kisebb börze (lőttem egy pár Pal gyártmányú fényszórót, amilyen eddig még nem volt) és némi szabad foglalkozás után következett a felvonulás, ami hosszra a mi tókörünknek felelt meg és rendőri felvezetés hiányában kicsit szétszórt lett, de mi rutinosan tapadtunk, így nem vesztünk el sehol. Eredményhirdetés és vacsora után a megmaradt három narancs kisautó elindult Pozsonyba, hogy kicsit körbenézzünk, de a korai esteledés nem segítette a projektet. Némi segítségkérés után megtaláltuk a várat, de három autónyi parkolóra esélyünk sem volt, így megálltunk egy kevéssé forgalmas utcában, hogy megvitassuk a továbbiakat. Ekkor jött oda előbb egy idősebb úr, aki magyarul ajánlotta fel a segítségét, majd egy néni, aki tökéletes magyarsággal érdeklődött afelől, hogy milyen típusú autók vannak a birtokunkban, mert neki nagyon tetszenek, de sosem látott még ilyeneket. További beszélgetés után kiderült, hogy Albertirsáról származik és a szülővárosával kapcsolatos egyik legkedvesebb emléke a Fábry showban volt látható. Nevezetesen ez: https://www.youtube.com/watch?v=GSiO8Z0rZBI

Sajnos nagyon elszaladt az idő, minket pedig finom vacsora várt a határ túloldalán, így némi hipermarketben vételezett cseh sör után Mosonmagyaróvár felé vettük az irányt, hogy kiélvezhessük Heléna és Szudas vendégszeretetét. Vacsora isteni volt, a hangulatra sem volt panasz, sokat olvastunk Sanyi új könyvét, youtube dj sem pihenhetett egy percre sem és némi testedzésre is sor került a mennyezeten elhelyezett húzódzkodónak hála. :) 

Hazaút is gyorsan elrepült az őszi napsütésben, bőven belefért egy kis kerülő Gárdony felé, ahol a szokásos gyros ezúttal is befigyelt, majd irány haza.

Összességében nagyon jól sikerült találkozó volt, a pozsonyi polskisok különösen szimpatikus társaság, így biztosan fogunk még hozzájuk látogatni és egy közös találkozót sem tartok elképzelhetetlennek, hiszen a távolság minimális. 

Spórolok egy csomó időt és csak pár képet töltök fel, a többi elérhető itt: https://picasaweb.google.com/104860570578146115183/20141018DunajskaLuznaBratislava?authkey=Gv1sRgCPzly-_kob_GCg

Kedvenc feladatunk.

Vízimalomnál.

Itt nagy volt a dilemma. :)

Lovardánál.

Kedvenc.

Pozsonyban tanácstalanul. :)

Találkozós relikviákat nem számítva, csak ennyi a hozomány.