Nem vagyok a közösségi oldalakon pózolgatós fajta, pláne nem a koktéllal csücsörítő szelfikirály féléből, ez itt most a kivétel lesz. Vagy valami olyasmi. :) Nyaralásunkról szeretnék egy útinaplóhoz hasonló írást összerittyenteni. Mentségem, hogy CCL-el megyünk, akinek talán az utolsó nagy útja lesz, másrészt egy bakancslistás ország a cél, amit inkább repülővel illene meglátogatni, de az igazi fő ok, hogy többen elismerték a golyóim meglétét és kérték, hogy csináljak képeket és jelentkezzek az internet segítségével. Facebookon magamutogatás továbbra sem az én terepem, így marad a blog. Ígérgetni sem szeretnék, de megteszem, ami beleférhet. Mindketten aktívan szeretünk nyaralni, így a publikálásra fordítható idő biztosan nem lesz sok, de megpróbálom kihasználni azt a szűk időtartamot, ami babácska és az én ébredésem között szokott rendelkezésre állni, esetleg egy lazább nap után még ott lehet az ágyba bújás és a lámpaoltás közötti időszak. Aztán lehet l...sz sem lesz az egészből. :) 

Kisautó felkészítését, átnézést még időben elkezdtem, így nem őrült tempóban kellett vele foglalkoznom, de jutott minden hétre valami. Ezt megelőzően CCL japán autóként viselkedett és zokszó nélkül hozott-vitt, ahova csak akartam, de Murphy létezik, így akkor kezdett hülye hibákat produkálni, amikor a legkevésbé kellene, így lerombolva kialakult nimbuszát. Kezdődött egy érthetetlen rángatással, ami mindig 85 km/óránál jelentkezett, de gázelvételre azonnal meg is szűnt, lehetett gyorsítani tovább. Első tipp karburátor volt, de valamiért lebeszéltem magam a cseréről és a gyújtás komponenseit cserélgettem, természetesen eredménytelenül. Visszatértem az első gondolathoz, ami megoldást is szolgáltatott, de ezzel a kicsiny hibával is megjártuk Kecskemétet, Szarvast és a Balatonon is voltunk. Jelentkezett egy kellemetlenebb hiba is, amire azóta sincs igazából száz százalékos válasz, de több okos ember is azzal magyarázta, hogy karburátoros autóknál előfordulhat nagy melegben, hogy beszorul a benzingőz a karburátorba és egyszerűen nem lehet beindítani melegen. Ezt az elméletet támasztja alá, hogy több karburátorral is csinálta, ellenben a következő tankolás után megszűnt a jelenség, így elsősorban a benzinre tudok haragudni. Talán még annyi adalék, hogy a leállítás utáni 1-2-5 percen belül pöccre indult, de további várás után már nem akaródzott. Szült pár vicces szituációt a jelenség, de már kihevertük. :) 

Szóval felkészítés és átnézés. Talán a legtöbb idő azzal ment el, hogy tartalék alkatrészeket készítsek elő, pucoljam el őket, becsomagolás, majd találjam meg nekik az ideális helyet az autóban. Többen adtak ötleteket, hogy mi kellhet még, de magamtól is elég extrém listát hoztam össze. :) Így kerülhetett az anyósülés mögé/alá egy harangjától fosztott váltó, egy felújított hengerfej, egy felújított kormánymű és egy bontott önindító. Csomagtérben minden zug ki lett használva, alaposan átnéztem a készleteket, ahol kellett likvidáltam, ahol kellett, ott plusz darabokat pakoltam be. Reményeim szerint egyikre sem lesz szükség, de megpróbáltam felkészülni a legextrémebb hibalehetőségekre is. 

Címszavakban a legfontosabb javítások, cserék:

-hengerfej cseréje gyárira, mert 100-as benzin nélkül gyötrelem egy-egy emelkedő és előbbi biztosan nem lesz, utóbbi annál inkább

-kipufogó cseréje egy halkabb Michael dobra, bilincseket erősebb, gyárira cseréltem

-segédkar cseréje, futómű állítás

-függőcsapszegek többszöri zsírzása, jobb oldali, első kerékcsapágy cseréje 

-kartergáz lecsapató beépítése, erősen low cost alkatrészekből 

-ezer pici apróság, amik nem érdemelnek külön-külön sort (pár saru cseréje, féltengely zsírzás, porvédő csere, olajak cseréje, váltótartó csere...) 

Közel maximálisnak érzem a felkészítést, de úgyis az idő és a kilométerek fogják megerősíteni, netán cáfolni a megérzésemet. Bár egy csikósi méretű szopóroller is tud felejthetetlen lenni, de a szívem a gyászkeretes köröm nélküli utazás élménye felé húz. :)