Losi Pityuja volt terítéken, az ő felnijei és hátsó futóművéhez tartozó alkatrészek kerültek elő. Az új gyári lengőkart homokfúvattam, a felniket gyöngyöztettem, majd megvettem mindkettőhöz a festéket, a lakkot és a fillert. Lengőkarok gyorsan meg is kapták a fillert, hogy ne rozsdásodjanak, majd a csiszolás után az enyémhez hasonló árnyalatú narancsra fényeztem őket. Természetesen jobban sikerült a fényezés, mint az enyémen, pedig az is tetszett. :) Úgy tűnik, kezdek belejönni a dologba. :)

A felniken sokat vergődtünk, hogy miként fessük ki őket. Én a kevesebb festék mellett voksoltam, de nem az enyém lesz, így losi szava döntött. Előtte fekete zoknikkal próbáltuk ki az összes verziót, ezután álltam csak neki a végleges maszkolásnak. A fekete réteg felhordásáig maximálisan elégedett voltam, azonban a lakktól beszürkül az alu, amire sajnos nem gondoltam. Matt lakk kellett volna. :( Szokás szerint nem bírtam magammal és pár nappal később már gumik is feszültek a felniken, losi nagy meglepetésére és örömére. A 165/55-ös gumik annak ellenére szépen állnak a 4,5-ös felniken, hogy nem igazán rá valók. Ilyen korú felnihez szerintem passzol a ballonosság. :)

Cserébe én is kaptam meglepit, mert elkészült a barna kárpitom egyik felén a szegés, ami baromi mutatós lett, a munkára már én is azt tudom mondani, hogy minőség és igazán megérdemelte a kárpit, hogy 30 év után ilyen szép legyen. Sajnos azóta csak a középső pici rész készült még el, de remélem ezen a héten kapok még részeket a szettből. :)

Pénteken már benn is volt a szőnyeg a helyén, illetve egész nap a kocsi körül sündörögtem, mert másnapra írtunk ki kirándulást Visegrádra és Nagymarosra. Kapott új karbit, cseréltem furulyagumikat és rengeteg apróságot csináltam meg. Az új karbi elég jól szuperál, egész szépen veszi a lapot az autó és egyszer picit jobban is odaléptem neki, kis szerencsével egész jó kis motor lesz ez, ha összekopik.

A kirándulás nagyon jól sikerült, egész sokan is voltunk, szép tájakon autóztunk, utaztunk kompon is, ami különös élmény volt. :) A nagymarosi oldalon akadtak parkolási gondjaink egy rendezvény miatt, de végül megoldottuk és egy jót falatoztunk a Maros Étteremben. Akármerre jártunk, elismerő pillantással nyugtáztak minket, sokan dudáltak és integettek, de legnagyobb élményt a lengyel turistáktól kaptuk, akik elleptek minket, bár tuti mi is nagy örömet okoztunk nekik.

Pesten még pár autó kiruccant a Hősök Terére, ahol nagyon büszke voltam a kocsira, mert egy pár nekiállt fényképezkedni vele. Szegényebb lelkületűek ezt Ferrarikkal és Porschékkal szoktak elkövetni, nekem mindenesetre baromi jól esett és most már tényleg úgy érzem, hogy megérte ennyi éven át szopni az építéssel. :) Volt még egy vicces társaság, aki kirobbanó örömmel nyugtázta jelenlétünket a téren és minden egyes megfigyelt részletnél felsikoltott közülük a leghangosabb. Majd megmutatta, hogyan kell egy 1,6 Astrának "odbaszni". Viccesre sikerült. :)

Vasárnapi kirándulást sajnos ki kellett hagynunk, de hétfőn bepótoltuk az elmaradt kilométereket. Egyedül indultunk útra, így picit több szerszámot pakoltam be, de szerencsére nem volt rájuk szükség, egyedül az alapjáratot kellett egy picit lejjebb venni. Nagymaros és Letkés érintésével keltünk át a szlovák határon, majd Esztergomban jöttünk vissza Magyarországra. Így összesen 550 km van már a kocsiban, lassan kezdenek beállni a rugók, kezdhetek gondolkodni, hogy mikor megyek futóműveshez. Hátsó kerékhez való csavarjaim és az egyedi kúpok is elkészültek, a maradék két felnimet meg losiéval egy etapban lefényeztem, majd felgumiztattam, így semmi akadálya, hogy hátul is alufelni legyen. Végre!! :)