Az ígéret ismét be lett tartva, még akkor is, ha erősen kicentiztem. :) Sokáig töprengtem a műszakiztatáson, de minden verzióval volt valami baj. Fontos volt a sikeresség, a reális ár, de a legfontosabb mégis a rugalmasság volt, hiszen esőben el sem indultam volna az állomásra. Kapóra jött, hogy András Swiftjén is most lett aktuális a vizsgáztatás és neki szintén az időjárás a legfőbb ellensége, ellenben olyan kapcsolatai vannak, amikkel minden igényem mellé tehettünk egy pipát. Megbeszéltük, hogy figyeljük az eget és amikor jók a körülmények, akkor telefonálunk. Sajnos a hétfő nem jött össze, ellenben szerdán minden körülmény adott volt egy sikeres vizsgához. Reggel beszereltem két ülést, mindenhova raktam valami kárpitot, illetve apróságokkal szöszmötöltem, majd losival megerősítve fél 11-re átmentünk Andráshoz, ahol ellenőriztünk keréknyomást, majd irány a szemétégető melletti műszaki állomás. Előzmények közt megemlíteném, hogy Laci szerzett nekem teljesen új karburátort, illetve a hengerfejnek is utánahúztam, így minden körülmények közt könnyen indul az autó, bár rendes légszűrőház nélkül néha még prüszköl.

Zöldkártya híján nekem egy másik épületben kellett kezdenem a vizsgát és hiába produkált hibátlan értékeket a kocsi, sajnos csak harmadikra sikerült ezt a géppel is tudatni. A srác jó fej volt és a beszélgetés során kiderült, hogy ő is hasonló cipőben jár, csak ő Ladákat épít magának, az öccsének és a barátnőjének. :) Már ekkor átjött a csarnokból egy szerelő és az üzemvezető, hogy a csodánkra járjanak. Az üzemvezető meg is jegyezte, hogy van náluk is akna, majd ott jól átnézik. :)

Gurultunk ötven métert a nagyobb csarnokig, majd kezdetét vette a nagy vizsga. Többen mondták már, hogy Polskiban hiába jó a lengéscsillapító és hiába jó minden, annyira könnyű, hogy a pad lerázza, pláne ha peres gumi feszül a felniken. Fel is készültem erre, de ekkora szopást nem vártam. Ültettünk már mindenkit a kocsiba, fogtuk az elejét, de jó eredményt csak az tudott hozni, hogy a vizsgáztató beült a bal egybe, András a jobb egybe, én meg a jobbos küszöbön álltam, persze zokniban. :) Nem tudom, hogyan működik a kamerás rendszer, de van rá esély, hogy az NKH-ban valaki jól szórakozott. :) Hátul hasonló volt a helyzet, de oda elég volt egy ember a hátfalra. Elsőre én kevés voltam, András azonban már pont elégnek bizonyult. Fékek Polskihoz mérten baromi jók voltak, szépen egyenletesen fogtak, nem húztak félre, ellenben párszor kellett próbálkozni, mire a mai kor követelményeinek megfelelő eredményt tudtunk produkálni.

Szerelők megvizsgálták alulról, tetszett nekik, majd a vezetőjük javaslatot tett, hogy bakoljuk fel 100 évre és tegyük el az utókornak. Jól esett. :)

Még mostanra sem sikerült felfognom teljesen, hogy mostantól bárhova mehetek az autóval, ami majdnem három és fél évig nem volt képes önerejéből helyváltoztatásra. :) Robikát pedig csókoltatom, mert már van autó, ami a nevemen van és rendelkezik érvényes műszaki vizsgával. :):)

Másik örömteli esemény, hogy végre nálunk is kiadásra került a keleti autós sorozat, amihez 1:43-as modelleket adnak. Még csak két szám jelent meg a sorozatból, de úgy várom minden részét, mint egy gyerek. :) Modellekből még sikerült egy 1:43-as Alfa buszt vateráznom, amin Abarth felirat is tetszeleg, illetve vettünk losival 1-1 1:87-es sokrácsos póckit is. :) Utóbbiakhoz Cincinlovag helyismerete segített hozzá. :)

Ui.: Beruháztam egy laminált térképre és parafa táblára is, amin gombostűvel be tudom jelölni ahol jártam a kisautókkal. A térkép stiefel márkájú, az ötletadó után. :):)

Ui.2.: Múltkorról lemaradt hátsó kerékcsavarokról mellékelek képeket.

Ui.3.: Pityu is haladgat apránként, de arról majd blogol a tulajdonos. :):)