"Pár évvel ezelőtt a hahun eladásra kínáltak egy piros kispolszkit, ami talán az egyik legjobb évjáratból származott. Kellően éltes volt, hogy a jobb minőségű darabok hírét öregbítse, de ahhoz már elég fiatal, hogy rendes fék legyen alatta. Kevéssé cizelláltan fogalmazva: egy korai 4*98-as osztókörű darab, ami a nagy kúpos őrületben közepesen érdekes. Eddig semmi kiemelkedően izgalmas nincs a dologban, csak ha a futott 12000 kilométert is bedobjuk az információk sorába. Egy tulajosnak volt hirdetve, a képeken csak egy horpasztott bal első sárvédő rontotta az összképet, amúgy gyári volt. Akkor senki nem ugrott rá, én is csak szemezgettem vele, de nem foglalkoztatott komolyabban, a miértjére nem is emlékszem, hiszen az ár sem volt riasztó. Az autóról folyamatosan tudtam, hiszen Józsi barátom szerelte Törökszentmiklóson, ahol az első tulajdonos is lakott. Néhanapján szóba is került, amikor valamit bütykölnie kellett rajta és mivel a kilométerek nem különösebben gyarapodtak benne, így jeleztem felé, hogy szóljon, ha az új tulaj megunja. Jött a január (lassan hagyomány, hogy ha január, akkor autóvásárlás. :)) és megcsörrent a telefont. Józsi kérdezte, hogy ülök-e. Éppen buszra vártam, így esélyem sem volt leülni a hasonló projektet futtató nyugdíjasoktól, de éreztem magamban annyi erőt, hogy nem ájulok el, bármit is fog mondani. Józsi jelezte, hogy eladó lett az autó, mert mostanában elég sok menesztőt elfogyasztott és a hölgy ráunt a dologra, de az ára elég sokkoló. Természetesen túlzóan magas összegre tippeltem és ezzel magamban lezártnak is tekinthettem a dolgot, mivel nem terveztem autót venni az évben. Pechemre a valós irányár inkább a bontásra való polszkik felső ársávját súrolta, így sokasodtak  az öregségi ráncok az arcomon, hiszen tényleg nem akartam autót venni, de ekkora futásteljesítményű autót ilyen áron bolondság lenne kihagyni.

Személyes találkozás kicsit csalódás volt, mert a futott kilométerekhez képest elég elhanyagolt és főleg koszos volt a kocsi, de rozsda mutatóban sem látszott és csak a bal sárvédőt kell javítani, igaz azt nagyon. Átírással kapcsolatban voltak gondok, mivel olyan népek kezében volt az autó, akik inkább bizonyos időközönként eladták családon belül a kocsit, minthogy egyszer kifizessék a vagyonszerzési illetéket. Barbi zsigerből tudta, a megoldást a gondomra és szerencsém is volt, hogy megtaláltuk az összes eredeti adásvételit, így már tényleg semmi nem menthetett meg, hogy autót vegyek, aminek egyszerre voltam a második és talán a hetedik tulajdonosa. A vételárból már nem volt pofám alkudni. :) 

Szemrevételezés napján a szerszámkészlet a verdában hagytam, vonattal pedig pár fontos alkatrészt vittem magammal és néhány rögtönzött szerelést is végre kellett hajtani a hazaút előtt. Sunyi kis dögnek tűnt, féltem is a lerobbanástól, így nem is nagyon nyomtam neki, de még a kerekekbe sem mertem fújni, annyira öregnek tűntek a  gumik, a pótkerék meg finoman szólva is elöregedett és szálszakadásos. :) Aminek viszont nagyon örültem, hogy a sárvédőt leszámítva semmi sem volt taknyolva. Egyedül egy behúzómágneses önindító volt, ami átalakításnak minősült, de mivel kaptam hozzá a patika, ám meggyötört bendixű sajátját, így ez sem fájt nagyon. Külön öröm, hogy nem kallódott el a saját emelője, hiánytalan volt a szerszámos doboza és az elsősegély láda, no meg a felhasználói útmutató is járt hozzá. 

Az úton végül nem volt semmi gond, ellenben az elkövetkező napokon szopatott rendesen. Kedvencem a homokszórósnál volt, ahol fix helyen szoktam megállni egy viszonylag tilos helyen, de nem bunkó módon, nem feltartva másokat, egyszerűen a felfestésen túl, mivel az a hely mindig szabad. Természetesen fizető övezet. Telefonom lemerülve, kocsi akksija szintúgy halálán, nem is tudta már beröffenteni a kocsit. Ez eddig semmi extra, vagyok annyira kemény, hogy a belváros dzsumbujában is betolom egyedül a kocsit. Toltam volna, ha addigra nem áll be az egyik munkahenger, megszorítva a féket. :) Szerencsémre némi pihentetés után lehűlt annyira, hogy egy parkolóőr segítségével be lehetett tolni. Itt kicsit megutáltam a kocsit, le is raktam a garázsba. Persze azért törődtem vele, teljesen ki lett pakolva a belső, kárpitok kimosva, padló kitakarítva és mindenhol felpolírozva. Hátsó ablak kédere alatt is ki lett polírozva és jelenleg szinte teljesen komplett a beltér. Kapott óvatos kézi polírt is, de nagyon nem folytam bele a dologba." 

Idézőjel nem véletlen, hiszen ezen sorok majdnem napra pontosan három éve születtek, csak nem lettek élesítve. Azóta szinte semmi sem történt a sorok hősével, szomorúan állt a garázs sarkában, még ponyva sem jutott rá, így lepte csak a por, sőt majdnem el is adtam egy lengyel érdeklődőnek.

Közben eltelt évek során CCL már annyira (remélhetőleg a műszaki vizsga lejártáig eléri a kerek 200.000 kilométert) elhasználódott, hogy egy teljes körű felújítás után kiált a futómű és a kaszni is, no meg az eredeti motorja sem az az erőgép. Viszont, ha Cecil kidől a sorból, akkor nem lesz olyan autóm, amivel bátran elindulhatok egy-egy találkozóra, ha esőt jósolnak. A megoldás kézenfekvő, viszont egy ennyire keveset futott autót már nem lesz szívem napi szinten használni, különösen nem a fővárosban, szóval nem teljes megoldás, de megoldás. 

Vinczyvel egyeztettem a sárvédő javításáról és az ezt követő fényezésről és végül február második hete lett megjelölve kezdésnek. Egy gyors logisztikai program lefuttatása után ki is szabadult a kocsi a sarokból, némi benzin befecskendezése és pár fordulatnyi tekerés után azonnal életre kelt a motor, majd azonnal le is fulladt. Másodjára ugyanez a felállás, harmadjára viszont szépen megmaradt a fordulat és onnantól nagyon szépen ketyegett a motor. Gyors takarítás, felesleges lomok kidobálása és már robogtunk is a régi kettesen, hogy a mostaninál gyáribb formát kapjon az autó. Vinczyre mostanában ezrével szakadnak a munkák, így abban maradtunk, hogy nála is egy sarkot kap a kocsi, ahol nincs útban és én fogom végezni a lakatolást, amikor ráérek. Természetesen az ő felügyelete mellett, hogy azért végzetes hibát ne vétsek. :) 

Első napon későn kezdtünk, így sokra nem jutottam, nagyjából ki lett pakolva a csomagtartó, le lettek dobva a sallangok és sokat hümmögtünk a kocsi felett. Pár dolog a kukában, a jobbak pedig egy műanyag ládában leltek otthont maguknak. Másnap viszont elkezdődött a bontás, ami sajnos sokkal rosszabb eredményt hozott, mint amivel terveztem. A sárvédőt lánggal rakta fel az előző "lakatos", de olyan igénytelen módon, amire szavak sincsenek. Doblemezhez szinte nem is volt odavarrva a sárvédő és a hegesztéseinek is legfőbb hozománya az volt, hogy rengeteg helyen leégette a gyári alapozást, aminek hiányában felületi rozsda keletkezett olyan helyeken is, ahol amúgy nem jellemző az oxidáció. 

Másik elkeserítő az akkumulátor alatti rész. A tálcát csúnyán szétmarta a sav, ennek a cseréje tervben is volt, de alatta is olyan pusztítást végzett, amire nem számítottam. 10 órányi munka után a lefúrások, levágások majdnem mind meg vannak, az egyengetések színt úgy. Most jön a tisztítás és az alapozó, majd talán építünk is. Folyt. köv. 

Nem egy kiemelkedő látvány.

Cserélt és újra leütött sárvédő.

Futott kilométerekhez képest nem szép. 

Nem tűnik vészesnek, de azért elöregedtek a tömítések. 

Általános elhanyagoltság. 

:)

Ezeket pakoltam be, amikor mentem érte.

Ez azóta sem jött le teljesen.

Mosás után már mutat azért valamit. 

Tisztán a motor is kezd úgy kinézni, mint ahogyan egy keveset futott autóban ki kell néznie. 

Eredeti kormány pucolás alatt.

Még bejáratós. 

Ahol nem taknyolták, ott azért látszik a kevés kilométer.

Vezérlést nem cseréltem. 

Úgy tűnik, hogy ez 82-es típushiba.

Ilyen is volt.

Takarítás és polírozás után.

Ezek hiányoztak.

Felső volt benne, alsó a lefogazott bendixű sajátja. 

Gázpedálhoz legközelebbi anya. :)

Még kézigázos pedál.

Polírozva és waxolva.

Szintén.

Kivágott foltot visszatettem oda, ahol találtam.

Szintén polírozva.

Műszerfalpárna és a kapcsolókeret között volt.

Ez egy óriási hiba. 82-ben egy házi barkácsnak tűnő tetőkárpit volt a kocsikban. Nem tudtam, de úgy tűnik lesz pótlása. 

Polír, wax.

Övek csomagolása begyűrve a kárpit mögé.

Kárpit alatt is felpolírozva.

Mind a sajátja, ha nem is a legszebbek.

Ez is.

Némi gondoskodás után elég mutatós lett.

Csak az lett cserélve, amit muszáj volt.

Polírozás után kezd életre kelni a bódé. 

Négy izzóból három még gyári volt.

Már Vinczynél.

Valami kell majd rá, hogy ne a saját kerekei és az új Stomilok amortizálódjanak. 

Rosszul illesztve, alig hegesztve. Meg is lett az eredménye. :(

Gyenge hegesztés, réz, gitt. Van itt minden.

Lánghegesztővel szétégetve minden. :(